Szép kis hétvége, egyszerre lesz itt a városban szombaton Kóka János , no meg a fradista kemény mag , nem is túl messze egymástól. Azért remélem, nem nagyon futnak össze.

Lassan olyan leszek, mint az az egyszeri ember, akinek mindenről AZ jut eszébe, de a mai nap történései fényében megint szadeszozni vagyok kénytelen, no meg kárörvendően kijelenteni: megmondtam.

Korábban már pedzegettem, hogy az MSZP ördögi manőverrel a Szadesz nyakába varrja a reformok minden terhét, majd az abból fakadó esetleges eredményeket a maga hasznára fordítja. Molnár Lajos lemondása ennek a jele: egyrészt megszabadultak tőle, mint annak idején Bokrostól, mert az akkori megszorításokat vele azonosította a széles közvélemény, míg Horn Gyula a lakossági fórumain saját jófejségét bizonygatta.

Nagyon bölcsen írta ma az Index elemzője: nem volt ott Kuncze Gábor, hogy az asztalra csapjon. Bizony, bizony, Kóka János első nagy ...

Tipikus No comment :)

 

Úgy tűnik, ez a hétvége nem csak az SZDSZ-elnökjelöltjeinek, hanem a közvélemény-kutatók párharcának jegyében is telik: a Szonda Ipsos Fodor Gábort, a Medián Kóka Jánost hozta ki szimptikusabbnak. Sokak szerint túlreprezentált egyébként a liberálisok hétvégi elnökválasztása, ám én másképp gondolom. Egyrészt ez az a párt, amely még nyugatos egy kicsikét, továbbá a kormányzás szempontjából sem mindegy, hogy miként alakul a kisebbik koalíciós párt élete. Sokan elég furán állítják be ezt a versenyt, szembeállítják a fiatalt a középkorúval, a múltba révedőt a jövőbe tekintővel, a dogmatikust a rugalmassal, amit én borzasztó nagy manipulációnak tartok és haragszom is érte. Nem titok, volt már rá példa, hogy voksoltam erre ...