Nem tartozom a Magna Cum Laude nagy rajongói közé, de kalapot emelek az olyan produkciók előtt, amelyek megállják a helyüket a fesztiválos nagyszínpadokon, illetve bármelyik falunapon vagy céges bulin. S akikkel olyan művészek lépnek fel szívesen, mint Cakó Ferenc, Nagy Feró és az imázsára különösen ügyelő tankcsapdás Lukács Laci.

A munkásságukat jól ismerem a kezdetektől, annál is inkább, mivel a kétezres évek elején, amikor még volt a szarvasi Zebrában tehetségkutató és az a tisztesség ért, hogy én is zsűritag lehettem, leesett az állunk, amikor a gyulai fiúk játszottak, teljesen új hangot hoztak a többnyire másodosztályú garázs-, vagy inkább sufnirock mezőnybe. Személyesen csak Kara Misát ismertem, mint a Mink korábbi ...