Piramis Plusz, Révész mínusz - Forrás: rock-on.hu

Kutyasétáltatás közben a Spotify a napokban kétszer is feldobta a Piramis együttes számomra rendkívül fontos albumának egy-egy dalát. Senki ne gondoljon a legendás hetvenes évekbeli stúdióalbumokra, sem a koncertlemezre, sem a későbbi Erotika lemezre, itt már Révész sem volt a zenekar tagja, szóval egy méltatlanul elfeledett albumról van szó. Ennek kapcsán jutott eszembe két dolog is: egyrészt hogy a frontember távozása után van-e esélye egy bandának az újrakezdésre, másrészt az, hogy a nyolcvanas években a hetvenes évek nagy öregjei közül többen miként próbálkoztak az új hullámmal, amit nagyon kevesen értettek meg igazán, lényegében a Piramison kívül senki más.

Morrison ...

Soha nem voltam Omega-fan, de soha nem mondtam, hogy az Omega szar. Egy magyar ikon, amely nagy reményekre hivatottan indult, de Presserék távozása után már nem tudott igazán emlékezetes dolgokat véghezvinni - még hogyha ezzel a kijelentéssel vitát is generálok.

Jó, tudom, ott az Időrabló, a Léna, a Napot hoztam csillagot, a Nyári éjek asszonya, de hol vannak ezek a korábbi albumokhoz képest, még hogyha a Petróleumlámpát meg a Gyöngyhajú lányt szét is cseszték a kereskedelmi rádiók az állandó játszással.

Néhány kötelező bakelitet megvettem/szereztem annak idején, amíg nem volt túlkínálat jó zenékből, pontosítva, amíg nem volt kínálati piac a magyar lemeziparban,  de például cd-n vagy mp3-as formátumban egy darab Omega-anyagom ...