Soha nem hittem volna, hogy Magyarországon valaha is ötvenéves blogger akad ki azon, hogy a nevében valaha fiatal szót viselő párt udvaroncai punkfóbiától szenvednek, hát most ez is megtörtént . Kiskunhalas azért sem áll közel a szívemhez, mert 1984 egy nagyon ronda februári napján ide szállítottak friss kényszersorozottként a helyi határőrlaktanyába, hogy aztán másfél éven át fogva tartsanak (igaz, itt csak két-három napot töltöttem).

Az a helyzet, hogy punkok már akkor is voltak és akkor is lesznek, amikor ezek a helyiérdekű talpnyalók eltűnnek a süllyesztőben (és jönnek másikok, de talán pont ezért lesznek punkok is).

Ja, tessék mondani, ilyen póló van az én nem éppen S-es méretemben is?