Érdekes felvetést szegezett nekem a tegnap esti itthoni sörözgetés során társaságunk egyik tagja: mi lenne velem, ha nem lennének a világon számítógépek, merthogy szerinte én immár gépfüggő vagyok. A kérdés persze elméleti, mondhatjuk történelmietlennek is hiszen ha nem lennének a világon számítógépek, a csoda tudja, hogyan kapnánk áramot, kommunális szolgáltatásokat, hol tartanánk a pénzünket és egyáltalán lenne-e pénzünk, élnénk-e, lehet, hogy már legyilkolta volna saját magát az emberiség. Szóval erről lehetne hosszan beszélni, de nincs értelme.

Gépfüggőség: ez már egy izgalmasabb probléma, de határozott nemet kell mondanom. Hiszen nem azért ülök ide, illetve az irodai gépem mögé, mert remeg a kezem, ha nem érinthetem meg a billentyűzetet meg az egeret, hanem azért, mert gyakorlatilag ebbe a dobozba költözött be szinte minden, amivel a nap során foglalkoznom kell: az írógép, a vágóasztal, az újságok, a könyvtár, a társasjátékok, a lemezjátszó, a rádió, jobb vas és szélesebb sáv esetén a tévé, bizonyos fokig a telefon (amit nagyrészt az e-mailek váltanak ki), a kávéház (fórum, chat), a bankfiók, hamarosan, remélhetően mielőbb a hivatalok, stb. stb. és persze mióta blogolok, a kapcsos füzetke is :-)

A családom, a kutyám, a biciklim, az ebédek és vacsorák, a könyveim (természetesen azok, amiket érdek nélkül, a saját örömömre olvasok, vagyis a szépirodalmi munkák), a tényleges baráti sörözések, a nyaralások, a séták stb. stb. - ezeket nem a bűvös dobozban tartom, illetve nem is akarom őket vele helyettesíteni. Ha ez bekövetkezik, akkor leszek függő.