Mint az várható volt, Márki-Zay Péter nyerte meg az ellenzéki előválasztást. Mindkét fordulóban én is rá szavaztam, elmondom, miért.

Bocs, én is a Fideszre szavaztam - ez volt a felirata annak a kitűzőnek, melyet még a kilencvenes évek végén, néhány hónappal a Fidesz-kormány megalakulása után láttam egy srác dzsekijén az egyik egyetemi városban. A jelvényt meg is örökítettem abban a formában, hogy egy, az aktuális helyzetet elemző véleménycikkem végére csattanónak odaírtam, hogy jobb helyeken már ilyen jelvénnyel szaladgálnak a fiatalok, tehát tessék magunkat összeszedni.

A sajátos bocsánat kérő kitűző nem véletlenül, mondjuk nosztalgiázás okán jutott eszembe, bár miért is ne. Sokkal inkább azért ugrott be, mert ingerem támadt megrendelni az én majdani jelvényemet, melyre az lesz írva, hogy bocs, én is Márki-Zayra szavaztam. Mert ez történt, amit nem is rejtek véke alá, nem is szégyellek, de tudom, hogy megbánom, most mégis úgy gondolom, ez volt a helyes döntés. Persze adja Isten, hogy tévedjek és a jelenlegi benyomások váljanak érvényessé, azaz emberünk váljon tényleg igazi államférfivá, akinek szemléletével, döntéseivel, kijelentéseivel lehet majd vitatkozni, lehet kritizálni, de túl nagyot csalódni nem.

Az első fordulóban is rá szavaztam (nem csak utólag csapódok a győzteshez, igazolják ezt korábbi blog- és más közösségi posztjaim), sőt az itthoni házi tippversenyen is jól határoztam meg a sorrendet: Dobrev, Karácsony, Márki-Zay. 

Most, hogy megvan a második forduló eredménye is, nem kell kerülgetni a forró kását, hiszen a Márki-Zay-győzelem borítélkolva volt, csak az arány volt kérdéses. Én most nem mennék bele, hogy miért sikerült győznie, hiszen minden beszélgetős műsorban sorra születnek a különböző nagy megfejtések. Maradnék a saját elképzelésemnél, ami nem is inkább megfejtés, inkább indoklás, hogy én miért gondoltam úgy, hogy az ötfős felhozatalból (az első fordulóban, ugyebár), illetve a kétfősből különösen miért ő lehet a jobb megoldás, sőt a JÓ megoldás.

Mindenek előtt, le szeretném szögezni, hogy szerintem az általam kedvelt és kevésbé kedvelt elemzőkkel vitába kell szállnom, miszerint szerintem Márki-Zay Péternek nincs köze Donald Trumphoz, illetve az ő fellépése nem nevezhető trumpizmusnak. Ezzel nem csak saját döntésemet, szavazatomat próbálom igazolni, hanem megdöbbenésemnek adok hangot, hogy ilyen egyáltalán szóba kerülhetett. Igaz, Márki-Zay valóban egyfajta fityiszt mutat a hazai politikai osztálynak, ám semmiképpen nem a rozsdaövezetek veszteseit, illetve a változástól félőket, a modernizáció veszteseit szólítja meg elsősorban, hanem azokat akik szerint - jaj de kár, hogy ezt már egyszer lejárattuk - "lehet más a politika", azaz elsősorban fiatalokat, akiket mind a hagyományos bal és jobboldal is hiányol. 

Ugyancsak közrejátszhat a sikerben, s amiről kevesebbet beszélnek, legalábbis én még nem nagyon hallottam lehetséges okként felsorolni az, hogy végre valaki, akinek története van. Az Orbán-kormány első éveiben imádták az elemzők ezt a mantrát és igazat kellett nekik adnunk, ugyanis a Fidesz ügyesen szőtte mondandóját sztorik köré, amivel meggyőzhetők az emberek. A történelem is könnyebben megismerhető egy-egy hős szemszögén keresztül, mint ahogy a migrációról vagy bármi másról úgy érdemes cikket írni, hogy miként érinti ez Hasszánt vagy Fatimát, mint ahogy például egy tüntetős sajtófotó sem a tömeg miatt jó vagy rossz, hanem azért, mert sikerül kiragadni egy jó arcot abból a tömegből. Ezúttal nem csak azért törhetik a fejüket a Fidesz spin docktorai, mert a gyurcsányozás mehet a kukába, hanem mert az ellenzéknek is megvan a maga szegénylegény-sztorija.

Fontos különbség még, hogy MZP nem korrupt, mint Trump, sőt fontos számára a korrupció elleni harc, továbbá nem közönséges, hanem választékos modorú, a vállalkozói gátlástalanság helyett keresztény etika jellemzi. (Fontos hozzátenni: kereszténysége nem minden áron való megtéríteni akaró, a hit nevében megmondó, amit kereszténydemokráciaként próbálnak meg eladni bizonyos erők). Márki-Zay egy nyugati értelemben vett kereszténydemokrata, hisz a szabad piacban, a versenyben és az emberi jogokban - kell-e ennél fontosabb egy demokráciában?

A rekordszámú részvétel a második fordulóban is nem csak annak köszönhető, hogy jók voltak a jelöltek, hanem arról is, hogy végre tartalommal töltötték meg a hazai közéletet, voltak végre igazi viták, igazi konfliktusok - de nem részletezném, ezt már nagyon sokan kifejtették. Azt viszont hangsúlyozni szeretném, hogy álságos lett volna, ha ezek a jó viták elmaradnak, mi több, nem is lett volna ez előválasztás, hanem egy színjáték. Hétfőtől mindenkinek érdeke az összefogás, hiszen MZP csak akkor lehet miniszterelnök, ha az egyéni körzetekben siker lesz, az egyéni körzetek indulóinak pedig szükségük lesz Márki-Zay népszerűségére.

Márki-Zay Péter 371,560 szavazat

Dobrev Klára 283,677 szavazat

Van itt természetesen személyes szál is, egy kis patriotizmus: adjon végre a Viharsarok is ennek az országnak egy igazi vezetőt, ha úgy tetszik, államférfit - ezért a kifejezésért persze nagyon meg kell majd dolgozni. (A Viharsarkon sokan Békés megyét értik, de történelmi értelemben a Körös-Maros közeként is emlegetik, a Wikipedia szerint "tágabb értelemben a Körösöktől délre kezdődik, és Maros-Tisza, keleten az 1920 utáni magyar–román határ által határolt nagyjából négyzet alakú területet jelenti." Mellesleg MZP-nek van gyulai kötődése is, emlékeim szerint Márky-Zaynak hívtak egy iskolaigazgatót, amikor még aktív újságíró voltam.

Innentől fogva lesz igazán nehéz a menetelés, hiszen a kormányzati kommunikációs úthenger már bizonyára "rádolgozik" MZP-re és csapatára, szerintem már "tényfeltárók" járják Csongrád megyét, de Kanadát és USÁ-t is, ahol korábban élt és dolgozott, hátha találnak valamit, vagy ha nem, kreálnak. De nem csak ezért lesz nehéz, az óbaloldal számára minden látszat ellenére keserű volt ez az előválasztási pirula, nem vagyok én abban teljesen biztos, hogy mindenki egyformán fogja húzni azt a bizonyos szekeret, mely a jövő évi sikeres szerepléshez vezethet.