Kezdem átérezni azt a dühöt, ami új kedvencem, a Belga Kalauz 2 című számából süt. Eddig meglehetősen szélsőségesnek, vagy inkább túlzónak tartottam a számot, de mostmár mindent értek.

Történt a héten, hogy a gyereknél nem volt diákigazolvány, mivel az már nem érvényes. Vagyis érvényes, de mivel másik iskolába jár február óta, utazáshoz nem, helyette egy igazolást állított ki az iskola, miszerint oda jár, s folyamatban van az új dokument megkérése. A buszon jött az ellenőr, kiállított egy ötezer forintos csekket azzal az enyhítéssel, hogy az igazolvány bemutatása esetén ez mérséklődhet 500 forintra. OK, ma délután viszem a buszpályaudvarra a hölgynek a szükséges papírokat, de kiderült, hogy az igazolás már lejárt, mivel az előző tanévben állították ki.

Mindez még kezelhető lett volna, a hölgy ("Azica, azica, a nyolc általános végzett ica") nem áll neki okoskodni, észt osztani, lekezelően beszélni, hatóságosdit játszani velem. Hát igen, ez esetben én voltam a parányi utas, akit porig kell alázni. Ahhoz, hogy emberszámba vegyen, közölnöm kellett, hogy valami közöm nekem is van az oktatáshoz (miután kiokosított: "tuggya maga, hogy milyen tanév van most?"), így hát feltételezett rólam valami ellenállóképességet. Általában nem szeretek azzal jönni, nem is szoktam, hogy újságíró vagyok, meg ilyesmi, ugyanis felháborítónak tartom, hogy az embert, a citoyent nem veszik emberszámba olyan helyeken, ahol már régen nem rendelkeznek hatósági jogokkal.

Mellesleg régen töröm a fejem, hogy valaki indíthatna próbapert a Volán ellen, merthogy évekig szőkített olajat használtak, ez ügyben komoly eljárások folynak/folytak, ők pedig könnyedén szedték be a nagy pénzeket az önkormányzatoktól, továbbá a menetjegyekben, bérletekben is a rendes, adózott üzemanyag árát érvényesítették.