Egyértelműen az SZDSZ sikereként könyvelhető el szerintem, hogy csökkentik az államapparátust, hiszen a legfőbb liberális alapelv az olcsó állam. Ennek bizonyára nem örülnek most az érintettek, jelenlegi tudásunk szerint hatezren, de már lebegtetik az önkormányzati leépítéseket is, mégis valahol üdvözlendő ez a fajta önkorlátotozás.

Üdvözlendő, persze csak akkor, ha tényleg nem azokat rúgják ki, akik ténylegesen húzzák az igát. Az utóbbi időben – főként az Agrárkapu, illetve a Hegyalja fesztivál kapcsán – volt módom közelebbről is figyelgetni az államapparátust, ezen belül a középmezőnyt, amely nem jelenik meg a médiában, viszont hihetetlenül komoly befolyása van, egyrészt azért, mert kezeli a pénzes csatornákat. A tanácsadókra gondolok itt, meg a különböző rendű-rangú főosztály- és osztályvezetőkre, akik mesés összegeket keresnek, borzasztó hatalmuk van, a legtutibb kocsijuk és menedzsertelcsijük – nos, ők valószínűleg nem bizonyulnak létszámfelettinek, sőt nagy eséllyel ők válogatják ki a kirúgandókat.

 Félő az is, hogy a nagy csinnadratta után menesztik az előírt tíz százalékot, aztán később szép lassan visszacsempészik őket (vagy inkább másokat?) a minisztériumokba és intézményeibe.