2021. okt 07.

Hogyan lazítsuk meg pórázainkat? - A Facebook-leállás tanulságai

írta: korbelygyorgy
Hogyan lazítsuk meg pórázainkat? - A Facebook-leállás tanulságai

get-facebook-likes.png

A hétfő esti Facebook-leállás felülírta a világ, illetve a hazai közélet lényegében minden fontos eseményét, mind a szerkesztők és az olvasók érdeklődését jobban felkeltette a közösségi oldal, illetve hozzá kapcsolódó hálózat - elsősorban az Instagram, Messenger, WhatsApp leállása, ami hat órán keresztül tartott.

Mint nem függő, ám rendszeresen használó csak későn vettem észre a dolgot, mi több, nem is saját tapasztalataim alapján, hanem a valamelyik hírportál applikációjának értesítéséből, ugyanis éppen vonaton ültem, amikor a fél világ úgy érezte, most vége mindennek, se fácse, se insta, se messenger, se vaccap, most mi lesz? Éppen Hédi elé haladtam, aki edzésen volt Lörrachban és mivel az autó foglalt volt, így elébe mentem, hogy ne egyedül kelljen hazavonatoznia a viszonylag késői órán.

Az utazás és a várakozás közben volt módom elgondolkodni, hogy - a Monty Pyton után szabadon - mit is adott nekünk a Facebook? Mint veterán blogger, mindenképpen neheztelnem kéne a közösségi oldal kitalálójára és működtetőjére, Mark Zuckerbergre, hiszen az ő találmánya miatt súlytalanná váltak a blogok, illetve maguk a bloggerek is a közösségi hálóra költöztek az egyszerűbb publikálási feltételek és persze a nagyobb elérés miatt. Engem azonban nem különösebben zavart a jelenség, sőt médiamunkásként élveztem is, hogy online lapunk több helyre eljut. Egészen addig volt ez így, míg ki nem derült, hogy az a bizonyos algoritmus bizony meglehetősen egyirányú, többnyire a Zuckerberg-birodalom érdekei szerint változik, feltéve, ha némi hirdetési pénzzel segíted a folyamatot. Ráadásul a regionális sajtó fő bevételét, a hirdetési pénzt is szép lassan elhappolta előlünk a Facebook, hasonlóan a már korábban ezt a folyamatot elindító Google-hoz.

Nem részletezném most, hogy a 2004-es alapítás óta mi minden változott meg attól, hogy velünk van a Facebook, de leszögezhetjük: mind a gazdasági, mind a társadalmi folyamatokra hatással volt, mára már többek között a politikai kommunikáció fő eszköze a Facebook-oldal, egy-egy új poszt felér egy-egy médiaszerepléssel, már ha az adott FB-oldal rendelkezik megfelelő számú követővel. Mi több: a pártok marketingesei már nem sajtóközleményeket írnak, nem is sajtótájékoztatóra hívnak, hanem a szövegeket, videókat kiposztolják főnökük oldalára és a linket köröztetik a sajtólistán.

A kulturális élet szervezői, de a gazdasági szereplők is leszoktak az online marketing korábbi sokszínűségének kihasználásáról. A kevésbé átgondolt szereplők már nem készítenek weboldalt, ami máig a netes jelenlét alapja, legalábbis az én konzi véleményem szerint, mint ahogy ugyanúgy butaság lemondani a hírlevélről, az internet hajnalának első számú hírközlési eszközéről, mely az utóbbi időszakban reneszánszát éli, egyre több tartalomszolgáltató ismeri fel a benne rejlő lehetőségeket. S bár közvetlenül nem követem már az it-világ finom rezdüléseit, úgy látom, a keresőmarketing is vesztett jelentőségéből, lényegében mindenki a Facebook csodaerejében hisz.

A leállás okozott persze zavarokat a mi kis életünkben is, hiszen Erikával a Messenger a fő kommunikációs eszköz, Hédivel a WhatsApp - mindkettő Facebook-termék, tehát nem működött -, ezért áttértünk az iMessage-re. (A Messenger mellett a legfontosabb érv, hogy ez rendelkezik a legnagyobb kontaktlistával, illetve minden platformon könnyedén használható bárhol, bármikor okosórától számítógépig). Ezzel egyidőben felélénkült a Twitter, jött egy csomó értesítés a mobilomra, sőt olyanok is bekövettek, akiket hosszú ideje követek, közülük van, aki az irodalmi élet, illetve a zenei élet első vonalába tartozik. Ezen túl kilőttem néhány posztot (mellesleg a Twitterhez azóta sem voltam hűtlen, bár bűntudatom van, hogy sokszor csak marketingcélokra használom, azaz instragramos és blogos tartalmaimra hívom fel a figyelmet), melyekre egész élén reakciók érkeztek tetszikek, retwitek és válaszok formájában.

afcxf2ay7zhyzgserkmiclj7aa.jpg

Mire nagyjából fejben összefoglaltam, mki a fő tanulságai a leállásnak, nagyjából helyre is állt a szolgáltatás és minden folyt tovább a megszokott rendben. Nem játszanám én itt az öreg online kommunikációs gurut, mert nem vagyok az, bár az öreg és részben a kommunikációs múltam stimmel. Helyette inkább a saját védekezési technikámat mondom el, ami persze elég banális, de legalább nem leszek frusztrált egy cég túlhatalma miatt. Felesleges lenne felemelt mutatóujjal arról papolni, hogy ami ingyen van, az nincs ingyen, mert pénz helyett a figyelmünkkel és az adatainkkal fizetünk és ezzel bizony cégek és kormányok élnek vissza - ezzel már megtanultunk együtt élni. 

iszont ha megpróbálunk semlegesek maradni, azaz a szolgáltatások közül minél többfélé, sőt nem is a leghájpoltabbat használni. Nézzük csak a legfontosabbakat:

Asztali operációs rendszer: Linux Peppermint; mobilos oprendszer: iOS, iPadOS, Android, levelezés: Gmail, ProtonMail, felhő: Google Drive, Microsoft OneDrive, iCloud, csevegő: Messenger, WhatsApp, Signal, iMessage, FaceTime, blog, honlap: Blog.hu, Wordpress, Közösségi média: Facebook, Twitter, Instragram, zene: Spotify, videostream: Netflix, HBO Go.

Szándékosan soroltam fel ennyi mindent, ugyanis nagyon sok dolgot egy kalap alatt ugyanattól a szolgáltatótól is igénybe vehetnénk, pld. Apple, Google, Microsoft, ami jóval könnyebbé teszi az ügyintézést, illetve az élmények egymásra épülését. Ezzel a változatossággal azonban csökken a kiszolgáltatottság mértéke, és egy hétfőihez hasonló leállás szóra sem érdemes történésként él velünk, nem beszélve róla, hogy így talán sokkal lazább lehet az a póráz, amivel a Nagy Testvér, legyen az világcég vagy saját kormány fogva tart bennünket.






Szólj hozzá

apple facebook nagy testvér facebook-leállás