Folytatva a déli gondolatsort, nagyot ugorva persze: a mai napig nem értem, hogy miért ilyen sikeresek a blogok itthon is és persze globálisan. Jó, tudom, sok összetevője van ennek, én is átolvasgattam az ezzel kapcsolatos cikkeket, elemzéseket, de itt van a saját példám: ha valami hírharsonát indítottam volna el, ugyanilyen minimális propagandával kizárt dolog, hogy ennyien visszatérjenek. OK, egy ismert, népszerű személyiség hétköznapjai biztos érdekesek, de egy negyven felé közeledő, nem túl izgalmas fazon...

Valami miatt hatalmas igény van a személyességre, ami nem összekeverendő a valóságshow-k hirtelen jött tündöklésével, bár az eredője ugyanez lehet. Gondoljunk csak irodalmi példákra: ki tudná átlagos történelmi ismeretekkel felvázolni a Három testőr, vagy a Háború és béke, de akár az Anna Frank naplója időszakának korát, viszont ha az irodalmi (filmes) élmények beugranak, úgy érezzük, mindent tudunk, hiszen ezek a példák egyéni szemüvegen keresztül tárulnak elénk. Na most erről lehet szó most is: Orosháza vagy Békés megye honlapját lehet nézegetni nap mint nap, de a látogató érzi, hogy ez túl hivatalos, adagolt, protokollízű. Viszont egy negyvenes, nem túl izgalmas fazon hogy él ebben a közegben, küszködve az erre a régióra jellemző anyagi, szellemi gondokkal, nos lehet, hogy az érdekesebb...

A másik vonal maga a sajtó állapota, szerintem. Az utóbbi időszakban teljesen kiölték a személyességet, alig találkozunk tárcákkal a lapokban, leszámítva néhány hetilapot, illetve egy-két országos lap mellékletét, s a trend a szűkülést vetíti elő, különösen a vidéki sajtóban, például Keresztury Tibornak tavaly nyáron szűnt meg a rovata a Hajdú-Bihari Naplóban, ha jól tudom, mostmár egyedül a Dél-Magyarban olvashatók még irodalmi igényességű tárcák Podmaniczky Szilárdtól és Darvasi Lászlótól. Az olvasó persze nem tud tiltakozni, inkább blogot ír és olvas, természetesen leegyszerűsítettem most ezt a folyamatot. A harmadik általam gondolt ok szintén a médiával függ össze, habár ezt már ezerszer leírták mások: főként az iraki lerohanás idején vált egyértelművé mindenki számára, hogy a haditudósítások manipuláltak, még a leghitelesebbnek vélt médiumok is elvesztették szavahihetőségüket, hiszen nyilvánvaló volt, melyik oldalon álltak. Ekkor az egyik legnépszerűbb olvasmány egy iraki értelmiségi blogja volt, aki valamilyen technikai furfanggal még a szétlőtt Bagdadból is friss infókat tett fel a világhálóra.

Summa summárum: annak, hogy ez a blog egyáltalán érdekel valakit, nem az az oka, hogy én f*sza gyerek vagyok (írhatná ezt Kovács János útkaparó is – reméljük, előbb-utóbb írni fogja), hanem az, hogy a hagyományos csatornák elszemélytelenedtek, sőt manipuláltak ebben a kisvárosban is.