Az utóbbi hetek történései überelték a Szia uram-világ modorosságát. Az új köszöntés a Szia gazdám és itt már rendszerszintűek a károk.

Szia uram - pár éve fura volt, amikor még Magyarországon így köszöntött egy kolléga, így furán sznobosan, legalábbis akkor még nem értettem, hogy miféle modorosság ez. Aztán egyre többek stílusába épült be ez az üdvözlési forma, nagyon sok más irritáló szóvirág mellett.

A jelenség időközben kettévált, lett egy lakossági vonulata, mely fotómém formájában terjed a közösségi médiában és nem a NER ifjú kedvezményezettjeinek bicskanyitogató modorát karakírozza ki, hanem azt a seftes, félbűnözői világot, mely gyakori jelenség a nagyvárosok utcáin, aki pedig nem ilyenformán találkozik vele, az különböző kabarétréfák formájában. Bizonyára mindenkinek van már erről sztorija, én személyesen tavaly Szegeden, a SZIN-en láttam egy ilyen megállítótáblát az egyik kajás standnál.

 A Szia uram-jelenség lényege azonban mégsem ez, hanem az Antilope Kid, azaz Linczényi Márkó által zseniálisan összerakott dal, a Szia Uram. Ahogy utánaolvastam, sokan összemossák a túlsúlyos kőbányai srác által megszemélyesített mémmel, de nem kell különösebb közéleti jártasság vagy éppen vájtfülűség, hogy kihalljuk: ez a dal bizony a NER ifjúsági tagozatának modorát karakírozza, illetve annak hatását mutatja be a hétköznapi kommunikációra (a verszakokat nem sorrendben rakva ragasztom ide, hanem a fenti tematika érzékeltetésére).

Helyileg mikor, szevasz uram
Le vagyok merülve, szia uram
Zörgess meg, írjál rám
Lőjük be, szevasz uram

Zörgess meg, és gyertek át
Be vagyok havazva per pillanat
Hét óra magasságába
Ceruzával már beírtalak

Jó a gép, erős műsor
Finom női hölgy
Megközelítem, bevonzom
Korrekt úri hölgy

 Ötszáz pénz, ha más nem lesz
Kártyázunk, Érintjük, dugunk?
Egészség, jóétvágy
Megköszöntem meg is vagyunk

Az alkotás azon túl, hogy telitalálat, lassan közelít az egymilliós YouTube-nézettséghez, nekem például a tavalyi Spotify-hallgatottsági listámon egész előkelő helyen szerepelt. Amikor hallgatom, ezek a Tiborcz-féle ifjú akarnokok ugranak be, illetve azok, akiket személyesen is ismerek szűkebb és tágabb környezetemből, bár szerencsére személyesen nem érintkezem velük, csak a világhálónak köszönhetően jönnek szembe, de így is dühöt és szánalmat érzek, és ez bizony nem irigység, hogy nekik sikerült, nekem meg nem, mert ha egy szakember analizálná a lelkünket, szerintem minden nehézség ellenére magasan nyerném a boldogsági és a stresszmentességi összehasonlításokat, a dolog többi része pedig nem igazán érdekel.

 Az utóbbi hetek időközben ráébresztettek, hogy az eddigi Szia uram-világ messze überelve lett, nevezhetjük Szia gazdám-korszaknak is. Ezek a kispályás gazdasági fickók, az úgynevezett NER-lovagok az 1.0-ás verzióban "csupán" közpénzeket nyúlnak, hatalmas vagyonukkal villognak és borzasztó ízlésükkel rombolják a kultúránkat (Piros volt a paradicsom, ugyebár).

 A Szia uram 2.0 azonban sokkal veszélyesebb és újabb feldolgozásért kiált: ezek az újabb kiadású NER-fickók már államtitkárt vesznek maguknak, egyetemi oktatókat csicskáztatnak, bírókat akarnak kirúgatni és legálisan fosztogatják az elesettek vagyonát, merthogy ez a szakmájuk vagy mijük, végrehajtók, sőt a jogszabályokat is saját érdekeik szerint íratják. Szerencsére jelenleg a fegyőr mondja reggelente, hogy szia uram, de ez egyáltalán nem a hatalom jóindulatán múlt, hanem mert "elbánáztak" egy alsóbb szintű nyomozást, legalábbis a lehetséges történetek közül számomra ez a leghihetőbb. Nem lehetünk nyugodtak a probléma megoldása miatt, mert nem tudhatjuk, hány kamuvizsgái jogász alvó ügynök várja, hogy Schadl György helyére lépjen és újabb államtitkárokat, egyetemi embereket és bírósági vezetőket vonzzanak be az új magyar posztfeudalista hálózatba.

 Míg az első verzió vadhajtásai könnyebben korrigálhatók, addig a végrehajtói botrány nyomán felszínre került ügyek olyan mélységű rendszerhibákra utalnak, hogy azokból ha van is visszaút, az nagyon keserves lesz.