Kormányzó lett hát a nagy Arnie. A dolog várható volt, mégis olyan abszurd nekem. No nem azért, mintha nem lett volna eddig példa ilyesmire a történelemben, hiszen Reagan is színészből - igaz, ő jóval kevésbé volt ismert - lett elnök. Mindamellett az egész cirkusz, ami Kaliforniában folyt, szerintem egy új korszak kezdete, ami nem csak az Újvilágra jellemző, hanem az egész globalizált világra: a szórakoztatóipar tematizálja életünknek immár minden szeletét, többek közt a közéletet is. Lehet, hogy hülyén és vaskalaposan hangzik, de szerintem ez egy válsághelyzet kezdete, vagy legalábbis mérföldköve.

Válsága magának a politikának, egész pontosan a demokráciának, melyet - nem akarok itt közhelyekkel operálni, de fontos leszögeznem - a legtökéletesebb társadalmi együttélési formának tartok, hiszen garantálja a különböző érdekek jelenlétét. Azonban maguk a szereplők, akik ezt művelik, fokozatosan hitelüket vesztik, más-más okokból a demokratikus hagyományokkal rendelkező nyugaton, illetve az egész fílingjét most kóstolgató keleten. Ennek a legfőbb ok maga a globalizáció, hiszen a koncentrálódó tőke immár nem csak politikusok megvásárlására, hanem egész államok zsebretételére alkalmas.

És válsága a médiának, mely szintén összefügg a globális gazdasági folyamatokkal, hiszen a hírpiacon is egyre inkább az egyentermékekeket kell fogyasztanunk. És most nem csak a különöző licencműsorokra, globális médiakampányokra gondolok, hanem a hírműfaj szórakoztatóipari termékké válására. Így jutunk el oda, hogy hírek helyett idétlen sztorikat kapunk, illetve még idétlenebb sztárpletykákat. Arnold Schwarzenegger azonban felrúgta a szabályokat, önjáróvá vált és úgy döntött, hogy maga is döntéshozóvá válik, a szórakoztatóipar emlőin nevelkedett nyugati partiak pedig beszopták, azt hiszik, hogy majd az ő Arnie-juk ugyanolyan határozottan és bölcsen lép majd fel, mint a filmvásznon.

Hmm, olyan voltam most, mint egy egybegyúrt MIÉP-aktivista és egy újbalos globalizációkritikus? Talán ez is egy válság újabb állomása...