A nap írása, ismét egy olvasótól. Vagy mégsem csak olvasó? :-) Lényeg az, hogy fórum rovatból emeltem ki Bronstein írását, aki erre a Grespik-őrületre reagál lelkes forradalmisággal.
Az éjjel szörnyű álmom volt.
A Kárpátokban voltam. Egy dús legelőn ősi mokány ázsiai lovak pajkoskodtak, fejem fölött turulmadarak évődtek, néhányuk a nemzeti színű ruhája miatt felkoncolt szerencsétlen Natalia Oreiro testéből lakmározott.
Bementem egy MAGYAR BÍRÓSÁG feliratú épület egyik tárgyalótermébe - ahol épp egy tárgyalás kezdődött a Corpus Iuris legutóbbi számában kihirdetett új eljárásjogi kódex alapján - és beültem egy "csak magyaroknak" feliratú padsorba.
A jelenlévők először elénekelték a Himnuszt, ki tisztelettudóan fejet hajtva, ki büszkén főveteve - ez a jogszabály szerint szabadon választható. A tárgyalás első mozzanataként a bíró felállt és előírásszerűen elmondta az alábbi nyilatkozatot: "Nem vagyok zsidó. Ha tudtomon kívül mégis lennének felmenőim közt zsidók, úgy Isten és a nemzet bocsánatát kérem. Lassan mondom, hogy mindenki megértse: Nem vagyok zsidó, így nem vagyok elfogult."
Ezt követően a jelenlévő felpereseknek, alpereseknek vagy jogi képviselőiknek átnyújtotta a saját, a szülei és a nagyszülei anyakönyvi kivonatát, hogy igazolja fenti nyilatkozatát.
Az ítélethirdetés után a bíró a pervesztes felé fordulva ismét előírásszerűen elmondott egy nyilatkozatot: "Elnézést kérek, amiért a jogszabályokat helyesen alkalmazva a másik fél javára döntöttem. Nem vagyok zsidó, így nem vagyok elfogult."
Ezután a jelenlévők elénekelték a Szózatot, fejtartás megint csak szabadon választható.
Végül a pernyertes felet vagy képviselőjét az attilába öltözött teremszolgák Ria-Ria-Hungária kiálltással vállukon vitték ki a teremből.
Csatakosan, zihálva ébredtem. Már-már kiugrottam az ágyból, hogy megkeressem és elrejtsem a jogi diplomámat, mivel azt - horribile dictu - VÖRÖS tokban kaptam meg, de aztán lenyugodtam.
Majd odaküldünk néhány Lenin-fiút.
Szólj hozzá
Az éjjel szörnyű álmom volt.
A Kárpátokban voltam. Egy dús legelőn ősi mokány ázsiai lovak pajkoskodtak, fejem fölött turulmadarak évődtek, néhányuk a nemzeti színű ruhája miatt felkoncolt szerencsétlen Natalia Oreiro testéből lakmározott.
Bementem egy MAGYAR BÍRÓSÁG feliratú épület egyik tárgyalótermébe - ahol épp egy tárgyalás kezdődött a Corpus Iuris legutóbbi számában kihirdetett új eljárásjogi kódex alapján - és beültem egy "csak magyaroknak" feliratú padsorba.
A jelenlévők először elénekelték a Himnuszt, ki tisztelettudóan fejet hajtva, ki büszkén főveteve - ez a jogszabály szerint szabadon választható. A tárgyalás első mozzanataként a bíró felállt és előírásszerűen elmondta az alábbi nyilatkozatot: "Nem vagyok zsidó. Ha tudtomon kívül mégis lennének felmenőim közt zsidók, úgy Isten és a nemzet bocsánatát kérem. Lassan mondom, hogy mindenki megértse: Nem vagyok zsidó, így nem vagyok elfogult."
Ezt követően a jelenlévő felpereseknek, alpereseknek vagy jogi képviselőiknek átnyújtotta a saját, a szülei és a nagyszülei anyakönyvi kivonatát, hogy igazolja fenti nyilatkozatát.
Az ítélethirdetés után a bíró a pervesztes felé fordulva ismét előírásszerűen elmondott egy nyilatkozatot: "Elnézést kérek, amiért a jogszabályokat helyesen alkalmazva a másik fél javára döntöttem. Nem vagyok zsidó, így nem vagyok elfogult."
Ezután a jelenlévők elénekelték a Szózatot, fejtartás megint csak szabadon választható.
Végül a pernyertes felet vagy képviselőjét az attilába öltözött teremszolgák Ria-Ria-Hungária kiálltással vállukon vitték ki a teremből.
Csatakosan, zihálva ébredtem. Már-már kiugrottam az ágyból, hogy megkeressem és elrejtsem a jogi diplomámat, mivel azt - horribile dictu - VÖRÖS tokban kaptam meg, de aztán lenyugodtam.
Majd odaküldünk néhány Lenin-fiút.
