Korbely úr így negyven fölött részt vesz élete első állásinterjúján, miután megírta első álláspályázatát. Korábban már lebegtettem itt a blogon, hogy megpályáztam egy kényelmesnek és jól fizetőnek tűnő állást, megelégelve a szabadfoglalkozás, kényszervállalkozás nyújtotta örömöket (Lásd még Petőfi: Farkasok és Kutyák dala). Fordulatnak tűnik egyébként a személyes meghallgatás, mert nekem korábban azt mondta a főember, hogy csupán a pályázatok alapján dönt majd a bíráló testület. Többet nem csak babonából nem írok, hogy egész pontosan miről van szó, hanem azért sem, mert továbbra is tartom az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elvet, hétfőn délután minden kiderül szerintem. Annyit azonban elmondok, hogy közintézményről van szó, az állást korábban egy vezető szocialista aktivista, utána pedig egy vezető fideszes aktivista töltötte be, én meg ugye belga vagyok, az ingaelmélet alapján most egy szocialista jön. Vagy a jelenlegi, megbízott vezető, aki viszont megérdemli, hogy nyerjen, mert információim szerint ő szakember, már az átkosban is vezette azt a bizonyos intézményt.