Vicces egy szilveszter, mondhatni, különös. Nem hogy hó nem esik, de a hőmérséklet nulla fok fölött van, így kerülgetni kell a sarat. De nem csak ezért különös a szilveszter, hanem azért is, mert a városban nincs egy normális buli, sem házi, sem kocsmai, legalábbis olyan, amiről tudnánk, ahová hívtak volna. Mindenki otthon nézi majd a tévét és zabálja a virslit, ahogy a jelek szerint mi is ezt tesszük majd.

Alternatíva csak egy kínálkozik: Roy és Ádám ad koncertet a művelődési házban este tíztől, majd tűzijáték. Persze a duó munkássága nem különösebben érdekel, piromán sem vagyok, de itt van esély legalább arra, hogy összefutunk valami normális taggal és egy normális szórakozóhelyen üdvözöljük az előttünk álló, fene tudja milyen évet. Nem nagyon akarnék persze itt okoskodni, elég volt egy időre a "hogyanzártakétezerhármatmitvárazújévtől" típusú interjúkból, de azért halkan megjegyzem: én elégedett vagyok az óévvel mind szellemi, mind anyagi értelemben, persze nem minden happy, de történt egy-két minőségi változás a mi kis családunk életében, csak nehogy aztán ez a 2004-es év legyen a böjtje, mint ahogy ez kinéz most, nem csak áfaemelésileg, hanem úgy általában végignézve a közállapotokon mind országos szinten, erről a helyi Kafka-világról pedig nem is beszélve...