Alapvetően igaza van Tóta W. Árpádnak, az Index kitűnő kritikusának Hajós András új showjával kapcsolatban, én azonban kíméletesebb lennék a műfaj "alternatívjával" szemben. Már csak azért is, mert tényleg egy rendkívül tehetséges fickó tűnt fel a magyar tévézés (és zene, ne feledkezzünk meg az Emil.Rulez együttesről sem) egén, akinek a jelenlegi tendenciák szerint nem lenne helye a képernyőn. Elismerés illeti tehát a Viasat3 tévét, amiért bevállalta ezt, persze jól felfogott piaci érdekből, hiszen az ott vetített sorozatok egy része arra enged következtetni, hogy nem a darabszámra mennek, hanem a fiatal közönség intelligensebb szegmensét célozták meg, nem azokat, akik mondjuk a Fresht és Matyi, a hegedűst hallgatnak (a múltkor döbbentem rá, hogy ilyen is van, house alapú mulatós). Hajós pedig kifejezetten értelmiségi műfaj, finom humor, nem belterjes vendégkör, a Sziget kisszínpadairól ismert élőben fellépők. Fábry is hasonló, ő azonban a pisi-kaki-szellentés-dugás vonallal "népfrontosabb"

Én inkább aggódom Hajós miatt: sok, nagyon sok a heti három alkalom, ez látszott az Árpa Attilával készült beszélgetés alatt: a helyzet az, hogy - bár érdekel Árpa személyisége - elnyújtottnak, időhúzásnak éreztem, az a rögbiszerencsétlenkedés pedig egyáltalán nem hiányzott. Attól is félek, hogy a show-k sava-borsát jelentő monológok elfáradhatnak, hiszen akármilyen színes egyéniség a Hajós, heti három megújulás még neki is sok lehet. (Nagyon jó példa a kitűnő Bagi-Nacsa páros, szerintem egyre inkább látszik, hogy milyen sok a havi két adás, mostanra úgy tűnik, hogy 10-12 karaktert variálnak).

Azonban túl igazságtalan egy ötvenperces adás után osztani az észt, még hogyha csak egy naplóban is történik ez, kb. egy hónap múlva már jogos kritikát lehet írni.

Ja igen: Doktor Csernus pedig király! Félő azonban, hogy a nyilvános pszichiátriai kezelések még kevésbé találkoznak majd a nézői ízléssel, még a Viasaton sem. Ha mégis, akkor van remény, mégsem hülyültünk el teljesen pongóilag, pandorailag és lagzilajcsiilag.