A holnapi napom a lehető legzűrösebb: be kell fejeznem egy agrárkapus projektet, amelyhez csapnivaló anyagot kaptam a kedves megrendelőtől, továbbá egy csomó rádiós cucc is vár rám felvétel, vágás, szerkesztés. Fél kettőkor Hódmezővásárhely, egy külvárosi címre várnak, amit fogalmam sincs, hogy találok meg, egy sajátos vállalkozói postai modellről kell írnom kedvenc üzemi lapomnak.

Kettő-fél három körül végzek, de felesleges hazaautóznom, mert fél nyolckor végez Erika az egyetemen, hát akkor marad plázázás, ezen belül is: mozi. Nézem a Port.hu-n a kínálatot, háááát, nem valami fényes felhozatal. A Magyar vándort kéne megnéznem a kínálatból, de szolidaritásból nem teszem, mert akkor nem lesz kedvem még egyszer elmenni családilag. Úgyhogy olyan filmet választok, amiért normális esetben nem mennénk el moziba. Nézzzzük csak... vígjáték, akció-vígjáték (félreértés ne essék, szeretem a vígjátékokat, de marha nehéz megtalálni azt a kb. egytizedet, amin tényleg tudok röhögni). Hmm, úgy tűnik, minden film átesett a rostán, maradt egy, John Woo: A felejtés bére, ezt nézem meg negyed négytől negyed hatig. Persze még így is marad időm, de ezzel már talán tudok valamit kezdeni fél nyolcig.

Közben módosítom az első mondatot: a holnap immár mára váltott...