Ez a blogbejegyzés most annyira nonprofit, hogy még nekem kerül sokba: ülök a Szeged Pláza internet caféjában és beültem egy gép mellé. Mivel időm bőségesen van még Erika előadásának befejezéséig és semmi kedvem egy presszóban bámulni az idő lassú csorgását, sem a belvárosban fagyos sétát tenni, ezért az aktív időtöltést választottam mozi után (vagy má' télleg ennnyire netfüggő lennék?)

Szóval megnéztem A felejtés bérét, nem több és nem kevesebb, mint amire számítottam, kellemes élmény, de semmi extra. Tipikusan az a film, amit én otthon szoktam megnézni, igaz, házimozifronton le vagyunk maradva, videónk rossz, DVD-kütyübe meg még nem ruháztunk, de nem is különösen cseszegetjük egymást nap mint nap, hogy kellene egy házimozi, de izibe! Annál is inkább, mert nem is lenne rá időnk, másrészt pedig negyven csatorna így is borzasztó sok. Ha pedig jut több óra ilyesmire egy nap, hát azt inkább a levegőn töltöm, mondjuk a kutyámmal, mert ezen a fronton is nagy adósságaink vannak. (Egyész korrekt számlázás van itt, azt mutatja a gép számlálója, hogy az eddig neten töltött 12 perc 72 forintba kerül).

Visszatérve a felejtés bérére: jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki kedveli a korrekt, igényesnek mondható akciótémákat, amelyek ráadásul hordoznak bizonyos filozófikus elemeket, itt a jövő tudása, nem tudása a fő kérdés, a vezérgondolat: akivel megismertetik a jövőt, attól tulajdonképpen elveszik a jövőjét. Jó nagy közhely, de manapság meg kell becsülni az ilyen üzeneteket is, hiszen valamelyest fontosabbak, mint az, hogy volt-e pornósztár Pandora?