Ma egy igazi porszívóügynök járt nálunk. Egy szimpatikus fiatalember próbált meg eladni egy félmillió forintot (!) érő csodamasinát, ami a frissen porszívózott szőnyegünkről felszedett még vagy fél kiló koszt. Hozzáteszem, ezért is bólintottunk aljasul, amikor felhívtak, mert tudtuk, hogy lesz demó is, nekünk pedig van egy szőnyegünk az előszobában, amit Bonnie kutya nagyon kedvelt még nem szobatiszta korában :-) Hiába volt minden szuper szőnyegtisztító, nem volt az igazi, ezért lássuk, mit tud a csodagép, amelynek árából mondjuk negyven olyan porszívót lehetne vásárolni, mint ami nekünk van.

Jómagam egyébként nem vagyok a többséghez hasonlóan ügynökellenes, sőt szimpatizálok velük bizonyos tekintetben, vagy inkább csodálom őket, mert a legnehezebb olyannak eladni, akinek esze ágában sincs vásárolni. Tudomásom szerint angolszász típusú menedzseriskolák hallgatói számára szakmai gyakorlat a direkt marketing, itt ugyanis kicsiben megtanulják, amire nagymenőként, szuper tárgyalópartnerként nagy szükségük lehet. Meg aztán sajtómunkásként ne feledjük el, sok ilyen ügynök teremti elő a mi kis honorocskánkat, fizetésünket normális esetben, már hogyha az adott médium tényleges piaci körülmények közt működik, nem az adófizetők állják a számlát.

Ami ebben a műfajban bosszant, az a személyes adatokkal való kereskedelem. Azonban a rendszer, amit a mi emberünk cége alkalmaz, nem erre épül, hanem ajánlásokra. Bennünket Kaszaperen ajánlottak nagy örömünkre, de alapjában normális félóra volt, sőt a srácnak én is tartottam egy bemutatót - cigisodrásból :-)

Ja igen: annyira szépen kért, ajánljunk néhány címet, hogy megsajnáltuk: Erika az én telefonomból kiírt néhány kontaktot. Ha majd valaki telefonon porszívózni jelentkezik, ne szidjatok nagyon, bár lehet, hogy nem is olyan nagy ez a kicseszés, merthogy a szőnyeg nagyon szép tiszta lett...