Vasárnapról hétfőre virradóra megint egy hajnalig tartó activity, ezúttal Zsedényi Petiékkel, most a fiúk győztek. Egész jó játék, bár a tévés verziót nem szeretem, de ennek nyilván megvannak a maga okai, többek közt az, hogy Szulák Andrea vezeti, csak a TV2 sztáristálója illegeti magát, no meg akkor érdekes egy játék, ha valaki tevékeny részese lehet. A hosszú hétvége egyébként rohadt rövidnek bizonyult, mert semmi nem úgy alakult, ahogy akartam, persze ehhez hozzátartozik, hogy a jó időt kihasználva Bonnie-val napi több órát töltöttem a szabad levegőn, meg persze nagyokat aludtam, így alig maradt idő azokra a feladatokra, amiket elterveztem.
Tegnap megnéztük a Magyar Vándort, amit a kritika lehúzott elég rendesen, de a film maga nagy siker. Az én véleményem valahol a kettő között van: jó ötlet, jó poénok, kitűnő szereposztás, remek gegek (Mátyás király, Jumurdzsák, a Tenges kapitánya, Korda Gyuri + Rice, Rice, Beatrice, Kokó-Növényi, Kapa-Pepe stb.), összességében azonban hiányérzetem van, nem beszélve a zárójelenetről, ami meglehetősen patetikus lett, nem csoda, hogy a médiafigyelők nem cseszegetik a filmet... Összességében persze nem volt elvesztegetett két óra, amit a moziban töltöttünk, de ha mondjuk a Kontollal kell összehasonlítani, akkor az utóbbi a nyerő nálam.
Ma megvolt a megyeházi sajtónapi találkozó, ahol tulajdonképpen a főnökeim kérésére a rádiót képviseltem. Értelme persze volt, mert szükség van a párbeszédre a médiumok és a hírekben szereplő közéleti személyiségek között, de valahogy egyre inkább idegenül mozgok ebben a közegben, olyanról beszélünk ugyanis, ami már régen nem érvényes, illetve pontos definíció nélkül elég nehéz határozott választ adni arra, hogy van-e sajtószabadság ma Magyarországon. Klasszikus értelemben persze van, hiszen nem intézményes a cenzúra, de nagyon sok gazdasági akadálya van a korrekt tájékoztatásnak. Ott van például a hétvégi Népszabiban egy megrázó riport a zimbabwei Zöld Bombázókról, egy igazi tényfeltáró riport, a BBC egyik magyar munkatársa írta meg több hónapos kutatómunkájuk eredményét. Na most melyik az a magyar kiadó vagy csatorna, amely finanszírozna egy ilyen több hónapos kutatómunkát. A helyzet sajnos az, hogy egy megyei újságíró úgy le van terhelve, hogy arra sincs néhány órácskája, hogy mondjuk a Földhivatalban elmélyedjen egy-egy izgalmasabb ingatlanbuli dokumentumaiban. Nem beszélve a megalázó státuszokról, sok helyen a nem időben teljesített számlákról. Vissza kell utalnom Babarczy Eszter korábbi cikkére, melyről én is beszéltem itten, s amely a hálapénzes honlap kapcsán vetíti előre a kommunikáció forradalmát. Csakhogy az már nem nagyon lesz üzlet senkinek, legalábbis jelen tudásunk szerint, így a jelenlegi médiamogulok mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák ezt. Nem beszélve róla, hogy a politikának és érdeke a jelenlegi médiastruktúra fenntartása, hiszen az újság-rádió-tévé még úgy ahogy ellenőrizhető, továbbá hirdetésekkel és más gazdasági eszközökkel zsarolható, sok ezer, tízezer, százezer netes hellyel ezt nem lehet megcsinálni. Igaz, ebből pénzt sem lát senki, aki pedig ingyen dolgozik, az hülye, vagy még rosszabb, megszállott, de hát ez nem is munka, hanem mondjuk civil ténykedés.
Szólj hozzá
Tegnap megnéztük a Magyar Vándort, amit a kritika lehúzott elég rendesen, de a film maga nagy siker. Az én véleményem valahol a kettő között van: jó ötlet, jó poénok, kitűnő szereposztás, remek gegek (Mátyás király, Jumurdzsák, a Tenges kapitánya, Korda Gyuri + Rice, Rice, Beatrice, Kokó-Növényi, Kapa-Pepe stb.), összességében azonban hiányérzetem van, nem beszélve a zárójelenetről, ami meglehetősen patetikus lett, nem csoda, hogy a médiafigyelők nem cseszegetik a filmet... Összességében persze nem volt elvesztegetett két óra, amit a moziban töltöttünk, de ha mondjuk a Kontollal kell összehasonlítani, akkor az utóbbi a nyerő nálam.
Ma megvolt a megyeházi sajtónapi találkozó, ahol tulajdonképpen a főnökeim kérésére a rádiót képviseltem. Értelme persze volt, mert szükség van a párbeszédre a médiumok és a hírekben szereplő közéleti személyiségek között, de valahogy egyre inkább idegenül mozgok ebben a közegben, olyanról beszélünk ugyanis, ami már régen nem érvényes, illetve pontos definíció nélkül elég nehéz határozott választ adni arra, hogy van-e sajtószabadság ma Magyarországon. Klasszikus értelemben persze van, hiszen nem intézményes a cenzúra, de nagyon sok gazdasági akadálya van a korrekt tájékoztatásnak. Ott van például a hétvégi Népszabiban egy megrázó riport a zimbabwei Zöld Bombázókról, egy igazi tényfeltáró riport, a BBC egyik magyar munkatársa írta meg több hónapos kutatómunkájuk eredményét. Na most melyik az a magyar kiadó vagy csatorna, amely finanszírozna egy ilyen több hónapos kutatómunkát. A helyzet sajnos az, hogy egy megyei újságíró úgy le van terhelve, hogy arra sincs néhány órácskája, hogy mondjuk a Földhivatalban elmélyedjen egy-egy izgalmasabb ingatlanbuli dokumentumaiban. Nem beszélve a megalázó státuszokról, sok helyen a nem időben teljesített számlákról. Vissza kell utalnom Babarczy Eszter korábbi cikkére, melyről én is beszéltem itten, s amely a hálapénzes honlap kapcsán vetíti előre a kommunikáció forradalmát. Csakhogy az már nem nagyon lesz üzlet senkinek, legalábbis jelen tudásunk szerint, így a jelenlegi médiamogulok mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák ezt. Nem beszélve róla, hogy a politikának és érdeke a jelenlegi médiastruktúra fenntartása, hiszen az újság-rádió-tévé még úgy ahogy ellenőrizhető, továbbá hirdetésekkel és más gazdasági eszközökkel zsarolható, sok ezer, tízezer, százezer netes hellyel ezt nem lehet megcsinálni. Igaz, ebből pénzt sem lát senki, aki pedig ingyen dolgozik, az hülye, vagy még rosszabb, megszállott, de hát ez nem is munka, hanem mondjuk civil ténykedés.
