Ma elhatároztam, hogy sem a szél, sem más esemény, munka, elfoglaltság nem tart vissza attól, hogy bringázzak végre egy normális távot. Annak ellenére, hogy már május vége van, még nem tekertem önmagáért a bringázás élményéért, ha nyeregbe pattantam, az idén, akkor vagy munkába mentem így (sajnos, nagyon ritkán, többnyire kocsival járok), vagy a kutyát vittem el a parkba szaladgálni vagy kiképzésre.  Sajnos az időjárás nagyon gáz, aminek persze nem kellene, hogy visszatartson, de én inkább szalonkerékpáros vagyok, így könnyen lebeszélem magam.
Mivel most nincs mérőeszköz a bringámon (tavaly elkeveredett, de még nem vettem újat), de bemelegítésként kb. 15-20 kilométert tettem meg, óvatos duhajként csak a város körül: Gyopárosfürdő, elkerülőút, Külsőmonor, majd onnan vissza a városba a kerékpárúton. Teljesen jól esett a szél ellenére is, fizikailag teljesen jól bírtam, egyedül a levegővétellel volt gondom, de hát ez természetes a túlsúlynak, illetve a viszonylag intenzív dohányzásnak köszönhetően.. Közben persze zene szólt: a szolgálati minidiszken  hallgattam a tavalyi meg a tavalyelőtti felvételeimet, az idén még erre sem kerítettem módot, hogy frissítsem a zeneparkot és bejátsszak néhány friss albumot. Sebaj, mert azért jó kis cuccaim vannak felvéve mintegy  900 percben, ma például az Anima Gipsy Sound Clash, tehát az Aquanistan előtti albumát hallgattam. Szóval munka ide, vizsgák, szigorlat oda, mostmár sűrűbben el kell mennem kerekezni délutánonként és messzebb merészkedni, mint a korábbi években, a csúcs egyébként egy szarvasi út volt, oda vissza kb. 70 kilométer, illetve egy Orosháza-Nagyszénás-Kondoros-Csorvás-Orosháza, ami kilométerben rövidebb ugyan, de ezt pihenő nélkül tettem meg tavalyelőtt, a szarvasi útnál néhány órás pihenőt tartottunk.