Minden egyben van a pénteki biciklitúrához: bringa feljavítva, munka előredolgozva, remélem, az időjárás is nekem (nekünk, merthogy a fesztiválon sem mindegy) dolgozik. Most nézem az Elvirán, hogy fél hétkor indul vissza az utolsó vonat, legalábbis a közvetlen, ez 63 kilométer, hát az nem valami sok, viszont itthon vagyok már nyolc órakor. Van még néhány lehetőség: néhány órával később körbeutazok és átszállok Békéscsabán (90 kilométer) vagy megvárom a reggelt, de akkor felesleges vonatozni, mihelyt kivirrad, biciklire is ülhetek. Persze annyira nagy ász nem vagyok, hogy kialvatlanul kerekezzek le több mint hatvan kilométert, utána pedig családi programokon vegyek részt. Óvatos duhaj leszek, pénteken reggel korán elindulok, késő délelőtt odaérek és így is van hat órám, igazán nagy bulikat megnézni nem tudok, de a fílinget át tudom érezni.

Apropó, fesztivál: a tokaji felkészülés utolsó stádiumához értem, a pódiumbeszélgetésekhoz olvashatom a háttéranyagokat és kérdésvázlatokat csinálok. Általában nem mindig használom fel ezeket, rögtönözni próbálok, ahol tudok, de mankónak nagyon jó.