Sajnos az IHM-projekt beborult, mármint nem a kihelyezett café, az működött rendesen, leszámítva az én elszállt blogbejegyzésemet (állítólag az volt az egyetlen gond a négy nap alatt), csakhogy a fiatalok később úgy rácsippantak a világháló nyújtotta lehetőségre, hogy nem fértem hozzá. Nehéz lenne most néhány mondatban összefoglalni a fesztivált, mert ahhoz egy nagyobb lélegzetű írás kellene, ahhoz pedig sem időm, sem erőm ráadásul  nem is lenne olvasóbarát, ha túl hosszan írnék. Helyette hadd ajánljam egyik időközben személyesen is megismert barátom, Dude blogját, aki úgy látszik, kitartóbbnak bizonyult és rendszeres beszámolókat küldött a fesztiválról.

Itt van viszont egyik nagy büszkeségem, a Legnagyobb Hegyaljás, Faludy György, aki szintén vendégünk volt a Zöld Színpadon. A kép a beszélgetés után, a szomszédos csárdában készült, vacsora után. A felvételen Fannyka mellett E-missziós barátaink láthatók, akik voltak kedvesek - külön-külön - mind oda, mind vissza szállítani őket Budapestre, egyébként új lakcímre, ugyanis Faludyék már nem a Rákóczi úton, hanem Budán élnek, jobb körülmények között.

Most még nehéz mérleget vonni, az összfesztiválról nem is tudok, csak az én dolgaimról, tehát a Zöld sátorról, illetve a fesztivál kommunikációs megjelenéséről ehhez azonban még szükség van egy-két napra, amíg nagyjából felmérem a hatást, azaz igyekszem begyűjteni a véleményeket, illetve elolvasni, rendszerezni a megjelent írásokat, véleményeket.

A bloggertalálkozó egyébként tulajdonképpen akár össze is jöhetett volna, mert a már említette Dude mellett ott volt az ifjú greenpeaces fiú is, akinek itt van a blogja. Egyébként nem véletlenül irkálnak újabban a marketing guruk a blogok használhatóságáról,  szerintem a blogos fesztiválbeszámolók értékesebbek nem egy  lap cikkeinél, hiszen, bár kisebb hatósugárban működik egy webnapló, adott esetben hatékonyabb lehet, hiszen ezek olvasói szinten minden esetben hitelt adnak egy-egy blogger megállapításainak, szemben ugye a presztízsvesztéssel sújtott magyar sajtóval. Egyébként ez utóbbnak is sokat köszönhetünk, a Népszabadság Nyári lapozó című melléklete címlapon foglalkozott a Hegyaljával. Ez is egy érdekes jelenség, de ez már persze egy másik történet.

Nagyon sok kedves sztori, adoma, benyomás  van bennem egyébként, de ezeket leírni elég nehézkes, így hát majd magánbeszélgetéseken jönnek elő, esetleg később itt is felbukkannak valami más kapcsán. De most villámgyorsan aludnom kell: saját ágy, saját fürdő, saját vécékagyló - nincs is ennél jobb :-)))