A baj sajnos még nagyobb: állítólag tönkrement a főgépen a vinyó is, két és fél év - sőt, bizonyos fokig 10-12 év - adataival. Azt hiszem, felül kell vizsgálnunk az előző elképzelést, hogy ezzel-azzal kipótolgatjuk a gépet és majd lesz belőle valami mutáns, be kell szerezni, vagy legalábbis összrakni egy P4-eset, nincs mese, az it erről szól, jól mondta az öreg Andy Grove: másfél évente elavulnak a dolgok, illetve csökkennek az árak: mire darabonként összeszedek mindent, ugyanott vagyok. Legfeljebb a mostani főgépből és az öreggépből összerakok/rakatok egy elfogadható B-komputert a kisszobába, ami tulajdonképpen mindent tudni fog, leszámítva brutális játékok elindítésát és a DVD-zést - amire amúgy sem használnánk.

Esti kutyasétám során hitgyülis utcai térítőkkel találkoztam, beszélgettünk vagy fél órát. Alapjaiban - talán írtam már erről a blogban - szimpatizánsuk vagyok, korábban magam is jártam a helyi csoportba, de távol maradtam többféle, néhány mondatban nehezen kifejthető okból. Szóval nagyon bírom, amikor az utcai térítők hótbunkónak tartanak, aki nincs képben teológiailag, főleg a friss lelkesedőkre igaz ez. Nem is nagyon tudott velem mit kezdeni az egyik csávó, folyamatosan a bűneimmel jött, de hát ember, mondom, én is bibliaolvasó lény vagyok, de ezt már nem tudta igazán értelmezni: sem ateista, sem történelmi egyházhoz tartozó keresztény, hanem csak egy privát hívő... Végül aztán egy főnökfélével nagyon jót beszélgettünk, elég liberális felfogású srác, aki nem kezd el villámokat szórni például a szexuális másság vagy egyéb, a dogmákhoz nem tartozó dolog hallatán. Nagyon aranyos sztorit mesélt: egy nemzetközi találkozón Hollandiában az egyik előadó 11 évvel ezelőtt fülbevalót viselt, amit az egyik magyar delegált ezt felettébb furcsának találta, olyannyira, hogy szóvá is tette ezt. A fülbevalós prédikátor így válaszolt: engem nem zavar, Istent nem zavarja, úgy látom, csak téged zavar. Mindez azért jutott eszembe, mert nagyon sok barátom tért már meg különböző szervezetek hatására, s többnyire lelkes - nem tudni, önkéntes vagy irányított - agymosásba kezdett, ami egyebek közt az ékszerek eltávolításában, a haj levágatásában, a ruhatár kicserélésében nyilvánult meg, de volt olyan is, aki kihajigálta a könyvei közül a világiakat, mondjuk Dosztojevszkijt-t, és kidobálta lemezeit, értékes, drága, ritka bakeliteket - és a francba, nem is nekem adta őket :-) Szóval arra akarok ezzel a kis példamesével kilyukadni, hogy ezekre semmi szükség, hiszen ha erős a hit, a "Dosztojevszkij-démonok" nem tudnak a hatalmukba keríteni.