Nem vagyok egy cirkuszkedvelő, a kötelező gyerekkori rajongáson persze én is átestem, azonban az életformát izgalmasnak találom. Ezért is mentem át Attila kollégával ma délután Tótkomlósra, ahol az Eötvös cirkusz lépett.fel. Attila persze pénzért ment, én pedig egy turnéértékelő interjúra, merthogy ez az utolsó előtti állomás Békés megyében. A névazonosság nem véletlen: a világhírű zenebohóc alapította a cirkuszt, akinek egyik fia, Gábor a bohócszámot örökölte, a másik, Tibor pedig a direktor. Vele készítettem interjút, illetve mikrofonon kívül is beszélgettünk - nagyon érdekes volt, ahogy ötven feletti emberek lelkesednek, illetve egész jól bírják mentálisan a folyamatos vándorlást, illetve a  helyszínről helyszínre változó stresszhelyzeteket: hol egy szolgálató, hol az önkormányzat tesz alájuk, sokszor pedig az okoz stresszt, hogy kevesen váltanak jegyet, márpedig manapság, amikor információs és szórakoztatóipari túlkinálat van, persze hogy nem mennek cirkuszba az emberek, amikor a show ingyér' házhoz jön, cserében csak egy kis péháértéket kell nézni.

Szóval egyfajta törvényen kívüliség jellemzi őket, ami azért is tiszteletre méltó, mert én például alig betöltve a negyvenet nehezen bírok néhány napot vadregényes körülmények között.