Telefonos interjú készül az egyik helyi civil szervezet huszas évei elején járó vezetőjével. Éppen sorolja, hogy kikkel állnak együttműködésben. Rövid szünet, majd megkérdezi: az egyházakat mondhatom? Először se köpni, se nyelni, ahogy mondani szokás, utána egy "persze" biztatással hagytam beszélni tovább. A végén pedig elfelejtettem szóba hozni a dolgot, ám miután letettük, nem volt nehéz kilogikáznom: azért kérdezte, mert van, ahol nem lehet felsorolnia az egyházakat, s mivel egy helyi civil szervezet vezetője máshol nemigen nyilatkozik, mint a helyi médiában, a kör rövidre zárható. S ekkor a már semmin sem csodálkozó helyi erőnek beugrik egy másik rémtörténet: egy barátomat vagy tízszer állították le a helyi tévések interjúzás közben, mert sem ezt, sem azt a nevet nem szabad kiejteni a városi (értsd közpénzen fenntartott) médiában, persze logikus, hogy helyi ellenzéki vagy annak tartott személyiségekről van szó.  Ha nem mesélték volna el többen is, nem hinném el, hogy igaz. S a legironikusabb, hogy még manipulálni sem tudnak rendesen, mert "jobb" helyeken ezt úgy csinálják, hogy hagyják beszélni a szerencsétlent, aztán jól megvágják a szövegét.