Minden egyes napilap egyben alkotóműhely is, ezért sajnálnám, ha a Magyar Hírlap történetének végére pont kerülne. A lap megszűnése még akkor is veszteség lenne, ha más szellemi és értékalapokon áll, mint mi. Mindannyiunk vesztesége.
 Orbán Viktor

Egy pillanatra a kisangyalok fújtak fanfárokat a lelkemben, de tényleg, minden cinizmus nélkül mondom ezt. A fenti mondat egy igazi államférfira emlékeztető kijelentés, még akkor is, ha esetleg Kovács Energy László gonosz kijelentését übereli vele. Még akkor is, ha az a bizonyos államférfi más értékalapokon áll, mint én. Egyébként azt hittem eddig, hogy ilyen aljasságra, gengszter megoldásokra csak szegedi vállalkozók képesek, akik saját szórakoztatásukra vettek egy napilapot a szomszéd megyében, majd amikor megunták, átpasszolták a konkurenciának. De az Index cikke szerint a multik sem különbek, itt is van zárlat, szigor, megalázás. (A párhuzam persze sok ponton sántít a Békés Megyei Napló megszüntetésével, de az alapszitu ugyanaz).

Most olvasom, hogy Gyurcsány is bekapcsolódott: informálisan tárgyalt a Ringier vezetőivel. Nem tudom. Szabad-e ilyen esetben politikai hatalommal operálni akár formálisan, akár informálisan, hiszen mégis egy liberális lapról van szó, amelynek kínos lenne sikeres folytatás esetén a Pelikán-effektus, azaz hogy egyszer még kérnek tőlük valamit. Dehát ilyenkor a cél szentesíti az eszközt. Ez a legnagyobb dilemma ilyenkor: meddig lehet elmenni?

Eszembe jutott egy volt kollégám, aki szerkesztőm volt hosszú évekig. Valami médiaetikai problémán rágódtam, amikor odajött:
- Rá se b...ssz, Gyurikám, ez most a túlélő újságírás időszaka.
Már nem emlékszem, hogy visszaszóltam-e vagy csak akartam, de az jutott eszembe: igen? És mi lesz velünk, ha túléljük?
Nem éltük túl, de így talán jobb vesztesnek lenni.