2005. feb 07.

írta: korbelygyorgy

Ünnepélyes keretek közt ma reggel lenyeltem az utolsó antibiotikumot, amivel persze még nem ért véget a pokoljárás: még egy hét fekvésre vagyok ítélve. Én ezt nagy vonalakban be is tartom, igaz, a fekvés rovására egyre több az ülés, ami néha-néha munkába is csap. Persze nem járok el itthonról, de írtam már egy publicisztikát Kádár traktorosairól és egy recenziót az új Kispál-albumról. Ezt egyelőre nem linkelem ide, nincs is hová, majd ha felkerül a Beolra.
Egyébként majdnem úgy volt, hogy búcsút intek a Beolnak, azon egyszerű oknál fogva, mert megfúrt egy "kedves" kolléganő, ugyanis - állítólag - csípte a szemét néhány hír , amit az ő "területéről" küldtem be (például a kutyás sztori, amire az RTL is rámoccant...). A lapvezetés korrekt volt hozzám, én úgy gondoltam, mind hozzájuk, mind hozzám méltatlan lenne, hogy néhány ezer forinton nekiállnék vitatkozni, kicsinyeskedni, kvázi hírversenyesdit játszani (amiben azért nem maradnék alul :-)), így megnyomtam az escepe gombot. Aztán végül egy hosszabb telefonbeszélgetés után úgy döntöttem, hogy hírszolgáltatásban ugyan nem, de egyéb műfajokban - publicisztika, műbírálat, interjú, riport - maradok a Beol külsős kötelékében - hahaha, mint egy főmunkatárs, aki arról ír, amiről akar....
De a következő aljas húzásra - érkezzen az bármilyen szintről - ténylek kiszállok.

Szólj hozzá