Grecsó
A Farmer Expóról cégem
iránti lojalitásból nem mondok semmit, különben
sem nagyon értek sem az agrárdolgokhoz, annyit tudok csak, amit néhány
év alatt összekapartam a munkám elvégzéséhez, meg persze a
rendezvényszervezéshez sem, leszámítva azt, amit átlátok nyaranta a
Hegyalja kapcsán, ezek pedig csupán részfeladatok.
Megvolt, a feladat végrehajtva, de semmi szakmai izgalmat nem éreztem,
mondjuk egy bábolnai gazdanapokhoz képest, aminek igazi fílingje van,
talán azért, mert skanzenszerűen tanulmányozható a hetvenes-nyolcvanas
évek sajátos nagyüzemi modellje, illetve ami abból megmaradt (amikor
legutoljára voltam ott, még csak terv volt a privatizációs felkészülés,
egyben volt még minden üzletág).Izgalmasabb volt Grecsó Krisztián barátom ma délutáni könyvbemutatója, hogy ugorjak gyorsan egy nagyot. Ma jelent meg hivatalosan az Isten hozott című kötet, mely Krisztián első igazi regénye. A Pletykaanyu, az elhíresült mű ugyanis novelláskötet (néhány évvel ezelőtt nagy balhé volt, mert szülőfalujában, Szegváron magukra ismertek az érintettek, s az ügy országossá dagadt, mert rámoccant a bulvármédia is).
Erdész Ádám gyulai levéltáros volt a moderátor, ügyes dramaturgiával haladtak, tartalmas volt, mégsem hosszú. A helyszínen elfogyott az a tíz könyv, amit Krisztián hozott, majd beszerzem és remélem, a nyáron el is tudom olvasni. Érdekes jelenség egyébként, hogy elég sok "rajongó", azaz gimnazistakorú fiatal lány volt jelen, ami egyrészt szólhat a fiatal művész személyes vonzerejének, de ne legyünk rosszindulatúak, hiszen az ilyen típusú lányok a popvilágban keresnek többnyire bálványokat. Legyünk optimisták: a kortárs irodalom hangja megérintette a tiniket is, úgyhogy van remény az össznépi elhülyülés időszakában is (persze, most hozzáteheti a kisördög a nagy közhelyt: a kivétel erősíti a szabályt...).
Az irodalmi est fő gondolata: íróember akkor alkot igazán nagyot, ha gyökereiből építkezik, kerülhet bárhová, bármilyen közegbe, az indíttatás mindig megmarad, jól látható ez például Závada Pálnál is (tótkomlósi élményanyag), erre is utalt a vendég, de legszemléletesebben édesapja mondása érzékeltette ezt, melyet szintén idézett: "aki parasztnak születik, paraszt is marad". Vagyis az Isten hozott egy fiatal ember "hazatalálásának" története, olvasmányosan, egyszerű, mégis veretes nyelvezettel.
A Grecsóval készült interjúból az is kiderült, hogy néhány hónapra Berlinbe megy, ahol egy ösztöndíj révén éldegél és dolgozik majd és persze rákérdeztem az Indul a bakterház 2-re is: eredetileg ő írta volna a forgatókönyvet, azonban különböző szerzői jogi viták miatt ez elmarad. Kár, érdekelt volna a Grecsó-féle Bendegúz, azaz milyen is lehetett (volna) a bakterház Szegváron (és most bocsássa meg nekem a világ, de fogalmam sincs, hogy a Csongrád megyei faluban van-e egyáltalán vasútvonal).
