Kaméleon-nap
Igazi kaméleon-nap volt a mai: hajnalban még ázott fesztiváldolgozó
voltam, aki sárosan és olajosan zuhant a zuhany alá, majd néhány óra
alvás után szorgalmas munkavállaló lettem, délután ebéd után szunyókáló
kispolgár, este pedig igazi úr: házassági évfordulónkat, a hetediket
megünneplendő átautóztunk Szarvas alá vacsorázni a környék kétségtelenül egyik leghíresebb éttermébe, a Régimódiba.
Teljesen korrekt ott a konyha, igaz, én biztosra mentem: a hely specialitását, pacalt
rendeltem, Erika cigánypecsenyét, s ő is elégedett volt. Egy kis Google-kutatás után kiderült, hogy idestova négy éve a rettegett étteremkritikusok, a Wittman-fiúk is jártak itt, az ő véleményük nem ilyen egyértelmű, de ha én is étteremkritikus lennék, talán finnyásabbra venném a figurát a sok menzás kaját jól elfelejtve.
Félő azonban, hogy jövő héten nincs több átváltozás: szorgalmas, mi több hajszolt munkavállaló leszek, akinek most megint visszaüt a több lábon állás, a napi munkák mellett rohamtempóban fel kell készülöm a tokaji beszélgetésekre és persze van még néhány sajtós feladat is.
