Ishler reggelire
Ma
bevettük a híres alföldi parkvárost, Mezőhegyest Kerekes sporttárssal.
Laza kis 65 kilométeres túra, semmi erőlködés, időzavar, úgy értünk
haza ebédidőre, hogy belefért a városnézés, illetve egy szűk félórás
cukrászdázás is (ishler reggelire - nesze neked egészséges életforma).A nehezített pályát az jelentette, hogy előtte mindössze két órát aludtam: mint ahogy a Zseblog is említést tesz róla, szombatról vasárnapra virradóra hatalmas Tabu-csata színhelye volt otthonunk, igazából most próbáltuk ki először néhány hónapja már meglévő legújabb társasjátékunkat, amit azért kedvelek, mert az Activity "tökéletesített" változata: az utóbbiban ugyanis nem túlságosan kedvelem a rajzolós meg mutogatós feladatokat, a dumálósokokat meg igen: na most a Tabuban kifejezéseket kell kitalálni úgy, hogy bizonyos, ráutaló szavak nem hangozhatnak el: jó agytorna és persze kitűnő szórakozás. Olyan jól feltöltekeztünk adrenalinnal, hogy fél négyig nem hagytuk abba. Szerencsére maradt délelőttre is, mert egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, majd csak anyósom ebédje után - a megszokott vasárnap délutáni két óra alvás helyett azonnal hármat engedélyeztem magamnak.
