Hegyalja - szubjektív beszámoló II.
Nagyon sok jó program zajlott az elmúlt öt évben a Zöld Sátorban,
például kétszer beszélgethettem Uj Péterrel, Lovasival, Faludy Gyuri
bácsival, Aradi Csabával, Keresztury Tiborral (MaNcs, ÉS, Litera.hu), a
korai örömös fiúkkal, Kilián Zolival és Csányi Viktorral, Lukács
Lacival, Szabó Andrással (Freshfabrik), Prieger Zsolttal, Czutor
Zolival és a sor hosszan folytatható, elég csak az idei névsort
elővenni: Vágvölgyi B. András, Kocsis Tibor, Nyírő András stb.De nem is az a cél, hogy most itten hegyaljás pályafutásomat felvázoljam, mint valami rossz motivációs levélben, hanem az, hogy az egy hete húzódó összefoglalómat minél rövidebben, szemléletesebben összehozzam. Az idei program egész stabilnak bizonyult, szerencsére alig akadt eltérés: Bozóki azért nem tudott jönni, mert költségvetést csinált (helyette Sebők Marcell főtanácsadó jött, aki Lovasi társaságában beszélt a PANKKK-ról), a Giró-Török páros meg azért nem, mert Giró-Szász Andrásnak külföldre kellett mennie, egyedül Török Gábor sem vállalta be (érdekes, őket nagyon várták, kisebb balhé is volt a dologból - úgy látszik, a politika színvonalának csökkenésével felértékelődik a politikatudomány szerepe, ami azért biztató egy kicsit, hiszen nem a politikai intézményrendszer jutott válságba, hanem az ezen belüli konkraszelekció). A környezetvédelmi bizottság több tagja sem jött el, a két fideszes (Tóth István és Parragh Dénes, valamint polgármesterünk, aki szintén e grémium tagja lemondták a részvételt, viszont Orosz Sándor alelnökkel és Gusztos Péterrel nagyon jó beszélgetést csináltunk (Gusztos egyébként három napot töltött Hegyalján és úgy tűnt, tényleg jól érzi magát).
Persze nem csak azért vállal el az ember ilyen munkát, mert mindenáron dolgozni akar, hanem azért is, mert kulturális-mentális értelemben is azonosulni tud mind a zöld eszmével, mind a fesztivál szellemiségével, zenei és társművészeti kínálatával. Sajnos túl sok mindent nem láttam, de részben-egészben igyekeztem megnézni, amit lehetett. Elsősorban a külföldi előadók, a Transglobal Underground és az Asian Dub Fundation tartoznak a nagy élmények közé, de láttam Kowalsky meg a Vegát, a Kispált, a Clawfingert, a Besh O Dromot, a Korai Örömöt, a ColorStart, a mi színpadunkon pedig a Minit, és ne feledkezzünk meg saját zenész fiainkról sem: az Insipidet, a Szimmetriót, a Virga Negrát és a Blues Brotherst.
Még adós vagyok a menedzsmentnek egy olyan összefoglalóval, amiben az építő kritika szerepel: mit hogyan lehetne jobban csinálni, nos bajban vagyok, mert bár alapvetően foglalkozási ártalom miatt kritikus típus vagyok, de nem túl sok dolog szerepel majd a listán: hat alkalom alatt tényleg összeértek a dolgok és olajozottá vált a rendszer. Külön kiemelendő az új biztonsági szolgálat: udvarias, kulturált fiúk és lányok, semmi tahó beszólás, indokolatlan cseszegetés, önkényeskedés, helyette segítőkészség, normális hangnem, szakszerű eljárás: úgy látszik, előbb-utóbb az évtizedes előítéletek is lebonthatók, nem kell hozzá más, csak az adott foglalkozást szakszerűen űzni.
