2005. sze 05.

Vers az újságíró-igazolványról

írta: korbelygyorgy
Vers az újságíró-igazolványról

A magyarországi újságíró-szervezeteknek a rendszerváltás óta eltelt tizenöt év alatt sem sikerült legalább megközelíteni a nyugati társszervezetek hitelességét, szigorú és a gyakorlatban megvalósuló normarendszerét.
 A közvélemény arról értesül, hogy szegény újságírókat hogy nyomorgatják bétéileg. De tud-e arról, mekkora különbség van az általa megkapott hír és a valóság között? Tisztában van-e azzal, hogy minisztériumi píármunkások szlogenjei úgy mennek át az újságírókon és szerkesztőkön, mint kés a vajon? Hogy a nem élő interjúkat szinte az alanyok írják, mert a kiherélt verziónak gyakran alig van köze az igazsághoz?

Varró Szilviának igaza van. Kb. tíz éve, amikor megkaptam a MÚOSZ-tagkönyvemet, kihúztam magam, mint Majakovszkij a szovjet útlevélről szóló versében (hmm, érdekes, sehol nem találtam meg a szöveget a neten), mára viszont közömbös számomra ez a tagság, s nem csak az újságírószervezet - az idézett publicisztika szerint is pocsék - működése miatt. Majd, ha minden tag - elnökségi és választmányi arcokat is beleértve - az etikai kódex szellemében dolgozik, hiteles lehet ez az egész.
Kár itt tulajdonosokat, politikusokat okolni: amíg vannak köztünk túlélésre játszó kollaboránsok, mi több, kápók, nem kevesen, addig sok esélyt nem látok erre.
Szólj hozzá