Eszkimók és fókák
Tavaly több mint tízezer újságírót képeztek csak a kommunikáció
szakokon. Túlkínálat van, ezért az Oktatási Minisztérium csökkenteni
akarja a képzésben résztvevők számát - olvasom az MTI-hírt az Indexen,
és közben azon gondolkodom, hogy zavar-e engem a médiatúlképzés, de rá
kell jönnöm, hogy nem. Ha az oktatásban is a piac törvényszerűségei
érvényesülnek (kereslet-kínálat), akkor ráadásul nem is értem a
liberális miniszter aggodalmaskodását. Túlképzés van egyébként
tanárból, jogászból, informatikusból - már régen meg kellett volna
tanulni, hogy a diploma megszerzése nem egyenlő nyugdíjas a állással,
jó fizetéssel stb.
Különösen képmutató a MUOSZ-elnök nyilatkozata, legalábbis ha a mi kis szemétdombunk tájékán matatva elemezzük azt: a helyi és a megyei sajtóban ez a higulás már a lapprivatizáció idején elindult, 1989-90-ben: kirúgták a nagy öregeket, felszámolták a rovatokat (helyébe a területi tudósítói rendszer lépett, feltételezve, hogy a tudósító egyaránt ért a közélethez, kultúrához, gazdasághoz - ért a francot, egyikhez sem, sőt semmihez - tisztelet a kivételnek; ezt egyébként azért merem ilyen magabiztosan kijelenteni, mert én is tudósító voltam nyolc évig, tehát tisztában vagyok vele, egy nap hányféle területtel kellett (volna) foglalkozni, utánaolvasni, értelmezni stb., nyilván maradtak a felszínes cikkecskék).
Ekkor kerültek be a rendszerbe az ambíciózus pedagógusok, ifjmunkások, KISZ- és pártaktivisták, akik olcsón írták a mínuszos híreket és megtanulták gyorsan tisztelni a multinacionális gazdit, a helyi hatalmasságokkal pedig többnyire nem húztak újat, és ez jó túlélőtaktikának bizonyult a mai napig.
A helyi sajtóban tehát igen kevés az a firkász, aki kommunikációs vagy egyéb médiaszakot végzett - ami egyébként nem feltétlenül nagy baj, hiszen ismerek olyan Havas-tanítványt, aki nem alkalmas semmire, de ellenpéldaként akad olyan őstehetség is, aki papír nélkül rendelkezik az újságírás legfontosabb ismérveivel: nyitott, független gondolkodású, művelt, tájékozott, jó stílusban ír és főként: rendelkezik a szükséges civil kurázsival.
Szóval tökmindegy, hány újságírópalánta (értsd még: jogász, mérnök, informatikus, tanár stb.) kerül ki a rendszerből, hiszen minden bizonnyal beiratkozáskor tisztában voltak azzal, hogy a jelenlegi struktúra nem képes befogadni őket, vagy csak nagyon szűk részüket. Nyilván szereznek újabb és újabb diplomákat, a kommunikáció pedig egy olyan hasznos kiegészítő lesz, amivel akár humán, akár gazdasági, akár műszaki területen pluszt tudnak felmutatni a piacon - feltéve, ha van normális piac, az a baj, hogy nincs, s emiatt kéne igazán aggódnia Magyar Bálinttól Gyurcsány Ferencen át Orbán Viktorig mindenkinek.
Szólj hozzá
Különösen képmutató a MUOSZ-elnök nyilatkozata, legalábbis ha a mi kis szemétdombunk tájékán matatva elemezzük azt: a helyi és a megyei sajtóban ez a higulás már a lapprivatizáció idején elindult, 1989-90-ben: kirúgták a nagy öregeket, felszámolták a rovatokat (helyébe a területi tudósítói rendszer lépett, feltételezve, hogy a tudósító egyaránt ért a közélethez, kultúrához, gazdasághoz - ért a francot, egyikhez sem, sőt semmihez - tisztelet a kivételnek; ezt egyébként azért merem ilyen magabiztosan kijelenteni, mert én is tudósító voltam nyolc évig, tehát tisztában vagyok vele, egy nap hányféle területtel kellett (volna) foglalkozni, utánaolvasni, értelmezni stb., nyilván maradtak a felszínes cikkecskék).
Ekkor kerültek be a rendszerbe az ambíciózus pedagógusok, ifjmunkások, KISZ- és pártaktivisták, akik olcsón írták a mínuszos híreket és megtanulták gyorsan tisztelni a multinacionális gazdit, a helyi hatalmasságokkal pedig többnyire nem húztak újat, és ez jó túlélőtaktikának bizonyult a mai napig.
A helyi sajtóban tehát igen kevés az a firkász, aki kommunikációs vagy egyéb médiaszakot végzett - ami egyébként nem feltétlenül nagy baj, hiszen ismerek olyan Havas-tanítványt, aki nem alkalmas semmire, de ellenpéldaként akad olyan őstehetség is, aki papír nélkül rendelkezik az újságírás legfontosabb ismérveivel: nyitott, független gondolkodású, művelt, tájékozott, jó stílusban ír és főként: rendelkezik a szükséges civil kurázsival.
Szóval tökmindegy, hány újságírópalánta (értsd még: jogász, mérnök, informatikus, tanár stb.) kerül ki a rendszerből, hiszen minden bizonnyal beiratkozáskor tisztában voltak azzal, hogy a jelenlegi struktúra nem képes befogadni őket, vagy csak nagyon szűk részüket. Nyilván szereznek újabb és újabb diplomákat, a kommunikáció pedig egy olyan hasznos kiegészítő lesz, amivel akár humán, akár gazdasági, akár műszaki területen pluszt tudnak felmutatni a piacon - feltéve, ha van normális piac, az a baj, hogy nincs, s emiatt kéne igazán aggódnia Magyar Bálinttól Gyurcsány Ferencen át Orbán Viktorig mindenkinek.
