Színes kampány
A
színes kampány nagyon sokaknak elindította a fantáziáját. Én ma
délelőtt írtam a témáról a Beol-hu-nak, még nem került fel, de
tekintettel a téma szavatossági idejére ide kiteszem.
Szín, játék
Mostan színes kampányról álmodom – írná Kosztolányi Dezső, ha valami csoda folytán megadatna neki, hogy 2005-ben körülnézzen szép magyar hazájában.
Bizony, immár azzal sem kell vesződniük a tisztelt kiskorúsított választóknak (embereknek), hogy pártneveket, vezérarcokat jegyezgessenek meg, elég, ha színekre asszociálnak. Ha pedig ez is gondot okozna bizonyos IQ alatt, akkor ott van a karkötő, csak rá kell nézni és tudjuk, hova tartozunk. (A karkötő-megoldást hazánkba egyébként a Sziget és más nyári fesztiválok szervezői importálták, egyebek közt azzal a céllal, hogy a nem túl bonyolult gondolkodású biztonságiak számára követhetővé váljon a területen való mozgás: piros karszalag jöhet, fehér karszalag kint marad).
A színorgiát a nagy pártok néhány hónapja indították el, kezdődött az MSZP Buli színe imázskampányával. („A piros jól áll”), A legnagyobb ellenzéki párt is leporolta liberális korszakának meghatározó színét, a narancsot – persze azért a trikolór sem marad el, nehogymá' a nemzeti érzület csorbát szenvedjen. (Rogán: „A piros a tiltás színe, a jelzőlámpa piros fényénél megállnak az emberek, de a narancsnál indulni kell.”).
A kis pártok sem akartak kimaradni a színügyi adok-kapokból. Dávid Ibolya színértelmezése szerint „a lámpán a narancs és a piros együtt világít, akkor nem lehet elindulni, a zöld jelzésre van szükség ehhez, amelyet az MDF képvisel”. S miért maradna ki a kitűnő humoráról ismert Kuncze: „akik a központilag vezérelt lámpákban gondolkodnak, azoknak ott a piros, a sárga és a zöld. De akik szabadon gondolkodni akarnak, azoknak ott a kék.”*
És persze vizsgálhatnánk, hogy milyen színeket tűznek zászlajukra a parlamenten kívüli pártok, még nem lehet tudni, de bizonyára akad számukra is valami a színskálán, ott van még a fekete és a fehér, esetleg ezek így együtt, vagy éppen a szivárvány-közhellyel is eljátszogathatnak.
Konklúzióként most a többség (mármint a bizonytalanok, a pártpreferenciával nem rendelkezők) nevében kéne egy frappánsat mondani, de minek: ez a populáció már régen nem foglalkozik politikával, nem néz híradót és nem olvas közéleti lapokat.
Színek helyett a színes híreket részesíti előnyben.
*Déli Riporter blogger (deliriporter.nepszava.hu) gyűjtése
Szólj hozzá
Szín, játék
Mostan színes kampányról álmodom – írná Kosztolányi Dezső, ha valami csoda folytán megadatna neki, hogy 2005-ben körülnézzen szép magyar hazájában.
Bizony, immár azzal sem kell vesződniük a tisztelt kiskorúsított választóknak (embereknek), hogy pártneveket, vezérarcokat jegyezgessenek meg, elég, ha színekre asszociálnak. Ha pedig ez is gondot okozna bizonyos IQ alatt, akkor ott van a karkötő, csak rá kell nézni és tudjuk, hova tartozunk. (A karkötő-megoldást hazánkba egyébként a Sziget és más nyári fesztiválok szervezői importálták, egyebek közt azzal a céllal, hogy a nem túl bonyolult gondolkodású biztonságiak számára követhetővé váljon a területen való mozgás: piros karszalag jöhet, fehér karszalag kint marad).
A színorgiát a nagy pártok néhány hónapja indították el, kezdődött az MSZP Buli színe imázskampányával. („A piros jól áll”), A legnagyobb ellenzéki párt is leporolta liberális korszakának meghatározó színét, a narancsot – persze azért a trikolór sem marad el, nehogymá' a nemzeti érzület csorbát szenvedjen. (Rogán: „A piros a tiltás színe, a jelzőlámpa piros fényénél megállnak az emberek, de a narancsnál indulni kell.”).
A kis pártok sem akartak kimaradni a színügyi adok-kapokból. Dávid Ibolya színértelmezése szerint „a lámpán a narancs és a piros együtt világít, akkor nem lehet elindulni, a zöld jelzésre van szükség ehhez, amelyet az MDF képvisel”. S miért maradna ki a kitűnő humoráról ismert Kuncze: „akik a központilag vezérelt lámpákban gondolkodnak, azoknak ott a piros, a sárga és a zöld. De akik szabadon gondolkodni akarnak, azoknak ott a kék.”*
És persze vizsgálhatnánk, hogy milyen színeket tűznek zászlajukra a parlamenten kívüli pártok, még nem lehet tudni, de bizonyára akad számukra is valami a színskálán, ott van még a fekete és a fehér, esetleg ezek így együtt, vagy éppen a szivárvány-közhellyel is eljátszogathatnak.
Konklúzióként most a többség (mármint a bizonytalanok, a pártpreferenciával nem rendelkezők) nevében kéne egy frappánsat mondani, de minek: ez a populáció már régen nem foglalkozik politikával, nem néz híradót és nem olvas közéleti lapokat.
Színek helyett a színes híreket részesíti előnyben.
*Déli Riporter blogger (deliriporter.nepszava.hu) gyűjtése
