Ezt a kutyust Tappancsnak hívják, ő a "szolgálati" kutyánk, azaz bérelt rádiós irodánk udvarán lakik. Néhány hete még komolyan fontolgatták gazdái, hogy elaltatják, szegény ugyanis nagyon szenvedett: valami májbetegség miatt vízzel telt meg a hasa, rendkívüli módon megduzzadt, a kutya alig mozgott, szédelgett, láthatóan nagy fájdalmai voltak, az állatorvosok pedig tanácstalanul hümmegtek, ha meglátták. Gazdái azonban nem adták ki a végzetes parancsot, bíztak a csodában, ami a napokban megtörtént: a kutya él és virul, folyamatosan zabál és már falkavezéri pozícióját is visszaszerezte az ugyanott lakó, egyéves labradortól. Főbérlőnk - végső elkeseredettségében - ötszörös adag Celladammal kezdte el etetni, ami a jelek szerint hatásos volt. Ez itten persze nem egy példamese - amúgy sem foglalkozom hivatalos és alternatív gyógymódok összehasonlításával, mi több, kerülöm ezt a témát -, hanem tényrögzítés. A konklúzió nem is ez, hanem valami ilyesmi: mindig van remény....
Ezt a kutyust Tappancsnak hívják, ő a "szolgálati" kutyánk, azaz bérelt rádiós irodánk udvarán lakik. Néhány hete még komolyan fontolgatták gazdái, hogy elaltatják, szegény ugyanis nagyon szenvedett: valami májbetegség miatt vízzel telt meg a hasa, rendkívüli módon megduzzadt, a kutya alig mozgott, szédelgett, láthatóan nagy fájdalmai voltak, az állatorvosok pedig tanácstalanul hümmegtek, ha meglátták. Gazdái azonban nem adták ki a végzetes parancsot, bíztak a csodában, ami a napokban megtörtént: a kutya él és virul, folyamatosan zabál és már falkavezéri pozícióját is visszaszerezte az ugyanott lakó, egyéves labradortól. Főbérlőnk - végső elkeseredettségében - ötszörös adag Celladammal kezdte el etetni, ami a jelek szerint hatásos volt. Ez itten persze nem egy példamese - amúgy sem foglalkozom hivatalos és alternatív gyógymódok összehasonlításával, mi több, kerülöm ezt a témát -, hanem tényrögzítés. A konklúzió nem is ez, hanem valami ilyesmi: mindig van remény....
