Bozóki
András a rendszerváltás egyik ikonja, számomra az a fajta értelmiségi
modell volt és remélem marad is, akire érdemes volt figyelni a
nyolcvanas évek vége óta. Tipikus életpálya: Fidesz, Magyar Narancs,
független értelmiségi lét, majd - s ez már nem biztos, hogy tipikus,
vagy legalábbis nem biztos, hogy helyes - tanácsadás a szoclib
oldalnak, illetve most ez a mai kinevezés. Még nem tudom, ennek örülni
kellene-e vagy aggódni, esetleg árulást kiáltani (ez utóbbi persze elég
nagy baromság lenne), mindenesetre talán ideje lesz megtanulni: nem
biztos, hogy bürokratának és fafejnek kell lennie annak, aki hivatalt
kap. Arra kell csak vigyázni, hogy menet közben ne ragadjanak az
emberre ezek a tulajdonságok. Hmm, ki tudja, talán egyszer én ...
Ezt írtam a Kispál és a Borz legújabb lemezéről. Nem írtam recenziót
évek óta, legutóbb még napilapos koromban kacérkodtam ezzel a műfajjal,
háááát, olyan lett, amilyen. Érdekessége, hogy csupa
szuperlatívuszok olvashatók, de hát én ezen a pályán olyan elfogult
vagyok... Adjatok egy Kozsó-lemezt vagy mittomén, Republicot, lesz harag meg sértődés...:-)
Ünnepélyes keretek közt ma
reggel lenyeltem az utolsó antibiotikumot, amivel persze még nem ért
véget a pokoljárás: még egy hét fekvésre vagyok ítélve. Én ezt nagy
vonalakban be is tartom, igaz, a fekvés rovására egyre több az ülés,
ami néha-néha munkába is csap. Persze nem járok el itthonról, de írtam
már egy publicisztikát Kádár traktorosairól és egy recenziót az új
Kispál-albumról. Ezt egyelőre nem linkelem ide, nincs is hová, majd ha
felkerül a Beolra.
Egyébként majdnem úgy volt, hogy búcsút intek a Beolnak, azon egyszerű
oknál fogva, mert megfúrt egy "kedves" kolléganő, ugyanis - állítólag -
csípte a szemét néhány hír , amit az ő "területéről" küldtem be
(például a kutyás sztori, amire az RTL is rámoccant...). A ...