Bozóki
András a rendszerváltás egyik ikonja, számomra az a fajta értelmiségi
modell volt és remélem marad is, akire érdemes volt figyelni a
nyolcvanas évek vége óta. Tipikus életpálya: Fidesz, Magyar Narancs,
független értelmiségi lét, majd - s ez már nem biztos, hogy tipikus,
vagy legalábbis nem biztos, hogy helyes - tanácsadás a szoclib
oldalnak, illetve most ez a mai kinevezés. Még nem tudom, ennek örülni
kellene-e vagy aggódni, esetleg árulást kiáltani (ez utóbbi persze elég
nagy baromság lenne), mindenesetre talán ideje lesz megtanulni: nem
biztos, hogy bürokratának és fafejnek kell lennie annak, aki hivatalt
kap. Arra kell csak vigyázni, hogy menet közben ne ragadjanak az
emberre ezek a tulajdonságok. Hmm, ki tudja, talán egyszer én is
kipróbálom, persze csak kicsiben, már hogyha lesznek, aki megosztják
másokkal is (értsd: a plebsszel) a helyiérdekű szemétdombot...
Bozóki
András a rendszerváltás egyik ikonja, számomra az a fajta értelmiségi
modell volt és remélem marad is, akire érdemes volt figyelni a
nyolcvanas évek vége óta. Tipikus életpálya: Fidesz, Magyar Narancs,
független értelmiségi lét, majd - s ez már nem biztos, hogy tipikus,
vagy legalábbis nem biztos, hogy helyes - tanácsadás a szoclib
oldalnak, illetve most ez a mai kinevezés. Még nem tudom, ennek örülni
kellene-e vagy aggódni, esetleg árulást kiáltani (ez utóbbi persze elég
nagy baromság lenne), mindenesetre talán ideje lesz megtanulni: nem
biztos, hogy bürokratának és fafejnek kell lennie annak, aki hivatalt
kap. Arra kell csak vigyázni, hogy menet közben ne ragadjanak az
emberre ezek a tulajdonságok. Hmm, ki tudja, talán egyszer én is
kipróbálom, persze csak kicsiben, már hogyha lesznek, aki megosztják
másokkal is (értsd: a plebsszel) a helyiérdekű szemétdombot...
