Emlékinterjú az archívumból
Hohohó, mit találtam, egész mást keresve: Veér Andrással interjú is készült 2002 januárjában. Én most ezt kegyeleti okokból teljes egészében ideragasztom. (Fontos azonban, hogy jónéhány dolog aktualitását vesztette: Veér András végül nem az SZDSZ, hanem az MSZP színeiben indult országos listán és nem jutott be, de igazán komoly kormányzati feladatot sem kapott. Azonban érdekes módon az interjú második része aktuálisabb, mint valaha...)
Update: Volt főszerkesztőm intése jogos, nem jelöltem meg az eredeti forrást: az interjú a Békés Megyei Naplóban jelent meg 2002 januárjában
Veér: a pártok felelőssége, hogy milyen elmeállapotú képviselőket küldenek a parlamentbe
"Ezen az oldalon a helyem"
Mind az SZDSZ, mind az MSZP vezetése kinyilvánította: nem csak gombnyomogatóként számítanak rám - nyilatkozta lapunknak Veér András, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet közelmúltban menesztett főigazgatója, aki ismét politikai babérokra pályázik: az SZDSZ színeiben indul az országgyűlési választásokon. A lapunknak Szarvason interjút adó tudós, közéleti személyiség egyebek közt arról beszél az alábbiakban, hogy miként vélekedik a hazai droghelyzetről, a politikusok elmeállapotáról, életről és halálról.
- Professzor úr, milyen érzés távozni másfél évtized után az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgatói székéből? Valóban azért kell felállnia, mert nyugdíjaskorba ért, illetve mert nem közgazdász?
- Nem jó érzés. Váratlanul ért a bejelentés, de kezdek beletörődni, sőt egyfajta pályamódosítással próbálom meg magam túltenni rajta. A 62 évemre vonatkozó közlés félrevezető lehet, ugyanis a jelenlegi hazai gyakorlat szerint 65 évesen vonulnak nyugállományba az orvos-igazgatók. Kétségtelen tény, hogy nem vagyok közgazdász. Egyébként nagy esélye van, hogy orvos-igazgatóként továbbra is a Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben folytatom a hivatásomat. Arról, hogy jelöltségem befolyásolta volna a döntést, nem hangzott el semmi, azonban az események összefüggése elég érdekes: hétfőn jelentették be, hogy indulok, szerdán pedig a miniszter úr közölte döntését.
- Miért éppen az SZDSZ? Hiszen korábban a Köztársaság Párt ügyvezető alelnöke volt, mely szemben a szabaddemokratákkal nem ideológiai, hanem pragmatikus párt volt. Az ember azt gondolná, hogy ha ismét politizálásra adja a fejét, egy ehhez hasonlót választ, mondjuk a Kupa Mihály vezette Centrum Pártot.
- A Köztársaság Pártot még ma is sokan Palotás János személyével azonosítják, azonban tudni kell: volt ennek a szervezetnek egy szabadgondolkodású, értelmiségi rétege, mely olyan gazdasági programot alkotott, melyet 1994-től kezdve mostanáig gyakorlatilag minden kormány felhasznál. Sajnos ezt nem a program kidolgozói valósíthatták meg. A legtöbb barátom az SZDSZ-hez, illetve a demokratikus ellenzékhez kötődik, így örömmel fogadtam felkérésüket. Annál is inkább, mert hozzám mindig a liberalizmus állt legközelebb, aminek főbb elemeit az MSZP is beépítette gondolatvilágába, s mivel éppen ezek - sajtó- és szólásszabadság stb. - sérülnek mostanság, úgy érzem, ezen az oldalon a helyem.
- A minap egy tévéinterjújában sejtetni engedte: nem csupán "mezei" képviselőként számítanak önre. Ez jelenthet akár miniszteri tisztséget is?
- Akár azt is. Mindkét párt vezetése kinyilvánította, hogy egészségügyi politikusként, és nem csak gombnyomogatóként számítanak rám. Egyébként mind az SZDSZ, mind az MSZP egészségügyi programja elkészült, s azok összehangolása nem okozhat gondot, hiszen a lényegi kérdések egybeesnek. A fő elemek: konszolidáció, a működtetés elsődlegesen közfinanszírozásban történjen, valamint évente 80-150 milliárd forinttal nagyobb támogatás szükséges a szférának. Az SZDSZ ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy a magánbiztosítók nagyobb teret kapjanak, ez elől ismereteim szerint a szocialisták sem zárkóznak el.
- Az Orbán-kormány ideje alatt kriminalizálták a drogfogyasztást, azaz immár nem csak a terjesztők, hanem a fogyasztók is súlyos börtönbüntetésre számíthatnak. Ezen enyhítenének a szociálliberálisok?
- Ez a világon mindenhol így van, még a liberális Hollandiában is. A különbség annyi, hogy több országban lehetővé teszik a büntetés kiváltását gyógykezeléssel azok esetében, akiknél a kereskedelmi mennyiség alatt található kábítószer. A jelenlegi szigorúbb szabályokkal azt érték el, hogy jóval kevesebb a spontán jelentkező a drogambulanciákon, ezért megfontolandó a változtatás.
- És mi a helyzet a lágy drogok legalizálásával? Az Egyesült Államok néhány államában, illetve Európában egyre több helyen egész magas szinteken pedzegetik ezt a témát.
- Nem vagyok híve a legalizálásnak. Hiába állítják, hogy a kannabisz-termékek (marihuána, hasis) nem okoznak fizikai függőséget, mégiscsak úgynevezett "kapudrogokról" van szó, amelyek valóban csak érzelmi függést okoznak, s rajtuk keresztül vezet az út a keményebb szerekig. A kannabiszt egyébként az említett országokban a gyógyszer kategóriába sorolják. Erre a válaszom: az orvostudomány ezeknél jóval hatásosabb gyógyszereket ismer különböző betegségek kezelésére.
- Mit szólnak az SZDSZ-ben ahhoz, hogy ön a legádázabb hazai kritikusa L. Ron Hubbard követőinek, a szcientológusoknak?
- Erről nem esett szó, és nem is hiszem, hogy ez bárkit zavarna. Értem a kérdést: az SZDSZ valóban az a párt, mely fennállása óta a kisebbségek, az alternatív értékek mellett foglal állást, a legtöbb kritika pedig éppen a Hit Gyülekezetével való kapcsolatáért éri a szabaddemokratákat. Esetünkben azonban teljesen másról van szó: nekem sincs semmi bajom a szektáknak nevezett kisegyházakkal, azonban a szcientológiai egyház nem az, aminek hirdeti magát, hanem egy gazdasági vállalkozás, ha úgy nézzük, destruktív szekta. Jómagam három könyvet írtam e témában, s utóéletüket tekintve a problámát megoldani nem sikerült ugyan, de felhívtam a figyelmet a káros jelenségre, az emberek beszélnek róla, s talán kevesebben esnek a szcientológusok hálójába. Az ellentámadás sem maradt el: hatalmas negatív kampány indult ellenem, feljelentések sorozatának tárgya voltam, a fekete propaganda azonban lepergett rólam.
- Visszatérve hivatásához, a pszichiátriához: egy időben a közbeszéd tárgya volt a politikusok elmeállapota. Amikor nézi a közvetítéseket, felfedez kisebb-nagyobb betegségre utaló jegyeket a hozzászólókon?
- Tekintve, hogy Magyarországon négy emberből egy küzd valamilyen mentális problémával, szinte bizonyos, hogy vannak ilyenek. Ha az országos átlag rávetíthető a parlamentre, akkor legalább száz ember érintett. Itt természetesen nem a súlyos esetekről van szó, ezek száma mellesleg megközelítőleg százezer fő az országban. Korábban valóban felvetették, hogy kontrollálni kéne a közszereplők elmeállapotát, azonban ez több - szakmai és emberi jogi - ok miatt lehetetlen. Így tehát a pártok felelőssége, kiket indítanak a választásokon.
- A közelmúltban jelent meg legújabb kötete, A halál enciklopédiája. Miért nyúlt éppen ehhez a témához?
- Ez egy három kötetesre tervezett sorozat első kötete, célom az emberiség utolsó nagy tabujának ledöntése. Az utolsó előtti a szex volt, ezen azonban az utolsó ötven esztendőben túljutottunk. A halál ez élet egyik legfontosabb eseménye, melyet közelebb kell hozni a társadalomhoz. Választ adni olyan apróságnak tűnő kérdésekre, hogy a gyereket beengedjék-e a haldokló nagymamához, vagy éppen elvigyük-e ugyanezt a gyereket a temetésre. A kötet fő gondolata mégis az élet igenlése, az eutanázia, avagy a kegyes halál elutasítása. Meggyőződésem szerint ugyanis a halál sokkal magasztosabb annál, mint hogy egy mesterséges eseménnyé degradáljuk.
Korbely György
*
Dr. Veér András
Győr, 1939. Július 23.
1958-64 - BOTE
1964-66 - katonaorvos
1967-80 - SOTE Pszichiátriai Klinika orvos, tanársegéd, adjunktus
1981-83 - az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet pszichiátriai osztályvezető főorvos
1983-86 - főigazgatóhelyettes, 1986- főigazgató, főorvos
1989-91- a Magyar Orvosi Kamara elnöke
1993 - a Demokratikus Charta szóvivője
1993 - a Köztársaság Párt ügyvezető alelnöke
1994 - a Népjóléti Minisztérium mentálhigiéné miniszteri biztosa
2001 - az SZDSZ képviselőjelöltje
Szólj hozzá
Update: Volt főszerkesztőm intése jogos, nem jelöltem meg az eredeti forrást: az interjú a Békés Megyei Naplóban jelent meg 2002 januárjában
Veér: a pártok felelőssége, hogy milyen elmeállapotú képviselőket küldenek a parlamentbe
"Ezen az oldalon a helyem"
Mind az SZDSZ, mind az MSZP vezetése kinyilvánította: nem csak gombnyomogatóként számítanak rám - nyilatkozta lapunknak Veér András, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet közelmúltban menesztett főigazgatója, aki ismét politikai babérokra pályázik: az SZDSZ színeiben indul az országgyűlési választásokon. A lapunknak Szarvason interjút adó tudós, közéleti személyiség egyebek közt arról beszél az alábbiakban, hogy miként vélekedik a hazai droghelyzetről, a politikusok elmeállapotáról, életről és halálról.
- Professzor úr, milyen érzés távozni másfél évtized után az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgatói székéből? Valóban azért kell felállnia, mert nyugdíjaskorba ért, illetve mert nem közgazdász?
- Nem jó érzés. Váratlanul ért a bejelentés, de kezdek beletörődni, sőt egyfajta pályamódosítással próbálom meg magam túltenni rajta. A 62 évemre vonatkozó közlés félrevezető lehet, ugyanis a jelenlegi hazai gyakorlat szerint 65 évesen vonulnak nyugállományba az orvos-igazgatók. Kétségtelen tény, hogy nem vagyok közgazdász. Egyébként nagy esélye van, hogy orvos-igazgatóként továbbra is a Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben folytatom a hivatásomat. Arról, hogy jelöltségem befolyásolta volna a döntést, nem hangzott el semmi, azonban az események összefüggése elég érdekes: hétfőn jelentették be, hogy indulok, szerdán pedig a miniszter úr közölte döntését.
- Miért éppen az SZDSZ? Hiszen korábban a Köztársaság Párt ügyvezető alelnöke volt, mely szemben a szabaddemokratákkal nem ideológiai, hanem pragmatikus párt volt. Az ember azt gondolná, hogy ha ismét politizálásra adja a fejét, egy ehhez hasonlót választ, mondjuk a Kupa Mihály vezette Centrum Pártot.
- A Köztársaság Pártot még ma is sokan Palotás János személyével azonosítják, azonban tudni kell: volt ennek a szervezetnek egy szabadgondolkodású, értelmiségi rétege, mely olyan gazdasági programot alkotott, melyet 1994-től kezdve mostanáig gyakorlatilag minden kormány felhasznál. Sajnos ezt nem a program kidolgozói valósíthatták meg. A legtöbb barátom az SZDSZ-hez, illetve a demokratikus ellenzékhez kötődik, így örömmel fogadtam felkérésüket. Annál is inkább, mert hozzám mindig a liberalizmus állt legközelebb, aminek főbb elemeit az MSZP is beépítette gondolatvilágába, s mivel éppen ezek - sajtó- és szólásszabadság stb. - sérülnek mostanság, úgy érzem, ezen az oldalon a helyem.
- A minap egy tévéinterjújában sejtetni engedte: nem csupán "mezei" képviselőként számítanak önre. Ez jelenthet akár miniszteri tisztséget is?
- Akár azt is. Mindkét párt vezetése kinyilvánította, hogy egészségügyi politikusként, és nem csak gombnyomogatóként számítanak rám. Egyébként mind az SZDSZ, mind az MSZP egészségügyi programja elkészült, s azok összehangolása nem okozhat gondot, hiszen a lényegi kérdések egybeesnek. A fő elemek: konszolidáció, a működtetés elsődlegesen közfinanszírozásban történjen, valamint évente 80-150 milliárd forinttal nagyobb támogatás szükséges a szférának. Az SZDSZ ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy a magánbiztosítók nagyobb teret kapjanak, ez elől ismereteim szerint a szocialisták sem zárkóznak el.
- Az Orbán-kormány ideje alatt kriminalizálták a drogfogyasztást, azaz immár nem csak a terjesztők, hanem a fogyasztók is súlyos börtönbüntetésre számíthatnak. Ezen enyhítenének a szociálliberálisok?
- Ez a világon mindenhol így van, még a liberális Hollandiában is. A különbség annyi, hogy több országban lehetővé teszik a büntetés kiváltását gyógykezeléssel azok esetében, akiknél a kereskedelmi mennyiség alatt található kábítószer. A jelenlegi szigorúbb szabályokkal azt érték el, hogy jóval kevesebb a spontán jelentkező a drogambulanciákon, ezért megfontolandó a változtatás.
- És mi a helyzet a lágy drogok legalizálásával? Az Egyesült Államok néhány államában, illetve Európában egyre több helyen egész magas szinteken pedzegetik ezt a témát.
- Nem vagyok híve a legalizálásnak. Hiába állítják, hogy a kannabisz-termékek (marihuána, hasis) nem okoznak fizikai függőséget, mégiscsak úgynevezett "kapudrogokról" van szó, amelyek valóban csak érzelmi függést okoznak, s rajtuk keresztül vezet az út a keményebb szerekig. A kannabiszt egyébként az említett országokban a gyógyszer kategóriába sorolják. Erre a válaszom: az orvostudomány ezeknél jóval hatásosabb gyógyszereket ismer különböző betegségek kezelésére.
- Mit szólnak az SZDSZ-ben ahhoz, hogy ön a legádázabb hazai kritikusa L. Ron Hubbard követőinek, a szcientológusoknak?
- Erről nem esett szó, és nem is hiszem, hogy ez bárkit zavarna. Értem a kérdést: az SZDSZ valóban az a párt, mely fennállása óta a kisebbségek, az alternatív értékek mellett foglal állást, a legtöbb kritika pedig éppen a Hit Gyülekezetével való kapcsolatáért éri a szabaddemokratákat. Esetünkben azonban teljesen másról van szó: nekem sincs semmi bajom a szektáknak nevezett kisegyházakkal, azonban a szcientológiai egyház nem az, aminek hirdeti magát, hanem egy gazdasági vállalkozás, ha úgy nézzük, destruktív szekta. Jómagam három könyvet írtam e témában, s utóéletüket tekintve a problámát megoldani nem sikerült ugyan, de felhívtam a figyelmet a káros jelenségre, az emberek beszélnek róla, s talán kevesebben esnek a szcientológusok hálójába. Az ellentámadás sem maradt el: hatalmas negatív kampány indult ellenem, feljelentések sorozatának tárgya voltam, a fekete propaganda azonban lepergett rólam.
- Visszatérve hivatásához, a pszichiátriához: egy időben a közbeszéd tárgya volt a politikusok elmeállapota. Amikor nézi a közvetítéseket, felfedez kisebb-nagyobb betegségre utaló jegyeket a hozzászólókon?
- Tekintve, hogy Magyarországon négy emberből egy küzd valamilyen mentális problémával, szinte bizonyos, hogy vannak ilyenek. Ha az országos átlag rávetíthető a parlamentre, akkor legalább száz ember érintett. Itt természetesen nem a súlyos esetekről van szó, ezek száma mellesleg megközelítőleg százezer fő az országban. Korábban valóban felvetették, hogy kontrollálni kéne a közszereplők elmeállapotát, azonban ez több - szakmai és emberi jogi - ok miatt lehetetlen. Így tehát a pártok felelőssége, kiket indítanak a választásokon.
- A közelmúltban jelent meg legújabb kötete, A halál enciklopédiája. Miért nyúlt éppen ehhez a témához?
- Ez egy három kötetesre tervezett sorozat első kötete, célom az emberiség utolsó nagy tabujának ledöntése. Az utolsó előtti a szex volt, ezen azonban az utolsó ötven esztendőben túljutottunk. A halál ez élet egyik legfontosabb eseménye, melyet közelebb kell hozni a társadalomhoz. Választ adni olyan apróságnak tűnő kérdésekre, hogy a gyereket beengedjék-e a haldokló nagymamához, vagy éppen elvigyük-e ugyanezt a gyereket a temetésre. A kötet fő gondolata mégis az élet igenlése, az eutanázia, avagy a kegyes halál elutasítása. Meggyőződésem szerint ugyanis a halál sokkal magasztosabb annál, mint hogy egy mesterséges eseménnyé degradáljuk.
Korbely György
*
Dr. Veér András
Győr, 1939. Július 23.
1958-64 - BOTE
1964-66 - katonaorvos
1967-80 - SOTE Pszichiátriai Klinika orvos, tanársegéd, adjunktus
1981-83 - az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet pszichiátriai osztályvezető főorvos
1983-86 - főigazgatóhelyettes, 1986- főigazgató, főorvos
1989-91- a Magyar Orvosi Kamara elnöke
1993 - a Demokratikus Charta szóvivője
1993 - a Köztársaság Párt ügyvezető alelnöke
1994 - a Népjóléti Minisztérium mentálhigiéné miniszteri biztosa
2001 - az SZDSZ képviselőjelöltje
