Az első túra
Ennél hülyébb pofát nehéz vágni húsz kilométer biciklizés, négy emelet mászás és egy magát feleségnek álcázó paparazzi letámadása után...De nem a hiúság ideje van, hanem az előtavasz ünnepléséé. A plusz fokok, no és a napocska tiszteletére felöltöttem téli bringás gúnyámat, leporoltam a szegény öreg bringámat, meghúztam néhány csavart, megolajoztam, a közeli benzinkútnál levegőt nyomtam a tömlőkbe és irány egy kör. A szokásos bemelegítőt tettem meg: Gyopárosfürdő, elkerülő út, Külsőmonor, majd onnan vissza a városba (hol meleg van, nyugalom és fény - c) Mini). Persze nem Ádi bácsiékat hallgattam, hanem a Kill Bill első részének zenéjét (most erre kattant az irodánk majdnem testületileg), illetve néhány Honey Bee - demót, azt az ötöt, amit a múltkor letöltöttem a lejátszómra a szarvasi fesztiválnyertes banda honlapjáról.
Nagyon érdekes, fizikailag jól bírtam a gyűrődést, még a felüljáróra való felkapaszkodás sem jelentett gondot a lábaimnak (naná, azért nyüstölöm a szobabringát elég rendesen), viszont a tüdőm... tudom, le kellene szokni...
