Középértékek
Tegnap Centrum-nap volt helyi kampányilag: a megyei vezető, Papp János, illetve az országos választmány elnöke, Pászti Ágnes tartottak sajtótájékoztatót. Ennek fő érdekessége, hogy Papp János csorvási vállalkozót, az orosházi körzet jelöltjét folyamatosan cseszegetik a szocik, elmondása szerint még azokat is megfenyegették, akik neki gyűjtötték a kopogtatót, illetve neki adták (hanganyag is van hozzá, nem beszélek félre). Ennek ellenére ezret simán összeszedett. Az idegesség érthető: Csorvás erős szoci bázis, Papp viszont népszerű, így nagy valószínűséggel - az első fordulóban legalábbis - ellophat jónéhány szavazatot. A magam részéről szimpatikus törekvés a Kupa-párt, viszont szerintem politika ideológiák nélkül nem létezik, egy csakis gazdasági szakemberek által vezérelt demokrácia nem több, mint egy részvénytársaság - sok esetben ez a bajom a túlzottan sikerorientált, a demokrácia játékszabályait a cél érdekében félretevő vezetőkkel is. (Ugye, az örök közhely: szentesítheti-e a cél az eszközt?)
Ma kora délután Kuncze Gáborral készítek rádióinterjút. Szegény megpróbálja a lehetetlent: kampányol a helyi SZDSZ-nek, akik ebben a körzetben színtelenek és szagtalanok, még MSZP-platform szintjén sem lehet megkülönböztetni őket a városvezetést meghatározó többségtől, melynek részei, például MSZP-frakcióülésen osztják nekik az észt. Egyszer volt lázadás: Kovács Lajos ex-alpolgármester az előző ciklusban nem szavazta meg a helyi nagy embert díszpolgárnak (Szokolay Sándor zeneszerzővel szemben), nem is lett jó vége, Lajos azóta nem csak más városban, de más régióban is él... Kunczéval azért is vagyok bajban, mert igazából csak kritikus kérdéseim vannak, ahhoz képest, hogy a nagy pártok nagy embereivel egész jól elcseverésztem eddig a kampány során. Nem tetszik például a Kovács Pistikés kampány, a siófoki pedofilügy, a kenguruküldés Dávid Ibolyának, hogy csak a legfrissebbeket említsem. A kampány módja pedig az SZDSZ-nél mindig is meghatározó volt, sokszor veszett helyzetből is egy-egy intelligens kommunikációs hadjárat fordította meg a trendet, elég csak 2002-re, illetve a 2004-es EP-kampányra gondolni.
Szólj hozzá
Ma kora délután Kuncze Gáborral készítek rádióinterjút. Szegény megpróbálja a lehetetlent: kampányol a helyi SZDSZ-nek, akik ebben a körzetben színtelenek és szagtalanok, még MSZP-platform szintjén sem lehet megkülönböztetni őket a városvezetést meghatározó többségtől, melynek részei, például MSZP-frakcióülésen osztják nekik az észt. Egyszer volt lázadás: Kovács Lajos ex-alpolgármester az előző ciklusban nem szavazta meg a helyi nagy embert díszpolgárnak (Szokolay Sándor zeneszerzővel szemben), nem is lett jó vége, Lajos azóta nem csak más városban, de más régióban is él... Kunczéval azért is vagyok bajban, mert igazából csak kritikus kérdéseim vannak, ahhoz képest, hogy a nagy pártok nagy embereivel egész jól elcseverésztem eddig a kampány során. Nem tetszik például a Kovács Pistikés kampány, a siófoki pedofilügy, a kenguruküldés Dávid Ibolyának, hogy csak a legfrissebbeket említsem. A kampány módja pedig az SZDSZ-nél mindig is meghatározó volt, sokszor veszett helyzetből is egy-egy intelligens kommunikációs hadjárat fordította meg a trendet, elég csak 2002-re, illetve a 2004-es EP-kampányra gondolni.
