Kora délután belekóstoltam a bulváréletformába. Nem a mostanában menő sztáros vonalba, hanem a másikba, a katasztrófásba.
Ebéd utáni szundikálást követően nem sokkal hívott fel Kenyeres Zoli, a Beol segédszerkesztője, hogy tudnék-e képet csinálni egy éppen leszakadt tetőről. Hát persze, időmbe belefért, irány a helyszín. Két tűzoltóautó a helyszínen, szerencsére többségüket ismerem, ők is engem, az út szabad volt. Egy földszintes házakból álló társasházról van szó, az egyiknek szakadt le a teteje, elég durván, hivatalos ok még nincs, nyilván az idő vasfoga van a háttérben. Az udvaron két nénike beszélget, én pedig határozottan odaballagtam, megkérdeztem mi újság, és szépen felballagtam a padlásra, mintha valami önkormányzati helyszínelő lennék. Fent a tűzoltók igyekeztek aládúcolni a megroggyant tetőt, illetve a tűzfalat, mert fennáll(t) a veszély, hogy az is sérült. Kattingatok, mint az őrült (a sorozat itt található), majd elköszönés, irány lefelé. Itt egy szemüveges, MIÉP-szavazóforma ember elkezd velem üvöltözni, hogy mit képzelek, rohadt újságírók miatt van minden stb. Először higgadtan, majd cinikusan, végül agresszívan állítottam le, annál is inkább, mert már ráncigálni készült, én pedig közöltem, hogy vegye le rólam a kezét. Természetesen hangsúlyoztam, hogy együttérzésem velük, de hát ez is egy munka, ráadásul vasárnap van, úgyhogy jobb lenne, ha nem fenyegetőzne meg gyalázkodna. Azt csak utána gondoltam, hogy el kellett volna neki mondani, hogy az ő öntudatos magánterülete immár katasztrófasújtotta hellyé vált, s ha a tűzoltók bejöhetnek, akkor én is, közügyről van itt szó, bizony (jogászok persze ezen elvitatkozgathatnak, de én két érvvel is alátámasztanám ezt: 1. közügy, mert mások is okulhatnak belőle, például ellenőrzik a tetőt, 2. a tűzoltókat az adófizetők tartják el, így joguk van tudni, mit csinálnak.
Lehettem volna persze udvariasabb, higgadtabb, de úgy látszik öregszem és ébredés után fél órával még mindig morcos vagyok. Két dolog miatt viszont örülök: szöveg már volt hozzá, így nem kellett még azzal is foglalkoznom, illetve de jó, hogy nincs közöm a bulvársajtóhoz és nem kell katasztrófaturistaként mászkálnom nap mint nap...