Ha valami nálunk elromlik, akkor elindul a lavina. Ma a PC adta fel a harcot, minimális funkciókra sem alkalmas. Reggel bízom benne, hogy a PC doktor bácsi el tudja vállalni és sikerül neki megjavítania különösebb anyagi megrázkódtatások nélkül. Aztán az új bringámról derült ki, hogy a hátső keréken nem stimmel minden, úgyhogy a feladat: vennem kell egy új külsöt. Ráadásul holnap van a hatvan kilométeres tekerés, amin mindenképpen részt kellene vennem.

Van itt egyébként egy érdekes cikk a munkahelyi bloggerekről, akiket kirúgtak. Az egyiket, Istencsászárt több-kevesebb rendszerességgel magam is olvasgatom, az ő kálváriájáról tudok, a Ringier-s kollegáról nem hallottam. Persze nem csak magyar sajátosságról van szó, előfordul ez máshol is, például az Egyesült Államokban is. Mikor ilyesmiről hallok, én is végigpörgetem az agyamban a közel három évet, fordult elő, hogy a munkámról írtam, de azt hiszem, kerültem az intimpistáskodást mind a rádióval, mind a Beollal. Itt is működik az az alapelv, ami a privát szférában: csak annyit árulunk el a belső ügyekről, amennyit el lehet árulni, például egy kocsmában (úgyis visszahallja a főnök, senkinek ne legyen illúziója :)). Különben is: munkahelyen túl is van élet, ezernyi csodás blogtéma.

Azért a végére egy félig-meddig munkahelyi történet: ehhez a cikkhez kerestem indexképet (ami a Helyi hírek rovatban látszik), beírtam hát a Google képkeresőjébe, hogy "pedofil internet". Találtam is elfogadhatót, fel is került, happy end, egészen addig, míg le nem esett: a főfigyelők erre a kifejezésre tuti, hogy harapnak, úgyhogy amikor majd fekete ruhás emberek, fejükön csuklyával hatolnak be ide és a vincseszterem akarják, igazoljátok ti is, hogy nem friss gyerekhusit akartam letölteni, hanem egy igazi pedofilsztorihoz kerestem valami képet munkavégzés céljából.