Szeptember, október
Lagymatagnak ígérkezik a kampány, de nem is működik a klasszikus kampánylogika: az ellenzéknek nincs más dolga, mint hátradőlni a hintaszékben, és teát szürcsölgetve, pipázgatva várnia október elsejét. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen helyhatósági választások következnek - itt az emberi tényező sokszorosan nyom a latban, mint az országgyűlési választásokon. Ekkor ugyanis - leegyszerűsítve - arra a kérdésre adnak választ a voksolók, hogy menjen-e a kormány, vagy maradjon?
A tavaszi kormánypárti győzelem most visszájára látszik fordulni, legalábbis a közvélemény-kutató cégek ezt mondják, de a közhangulat sem kedvez Gyurcsányéknak, gondolom, felesleges sorolni: konvergencia, áfa-(vissza)emelés, egészségügyi változások stb. Ráadásul mos nem működik az önigazolási kényszer (azaz egyre kevesebben ragaszkodnak eszelősen tavaszi döntésükhöz, mint például egy márka kiválasztásakor önigazol a friss vásárló, hogy csakis a Nokia, az Opel, az adidas stb. az igazán jó döntés), hiszen hazugsággal nyertek a szocialisták, azt hazudták, minden rendben - és tetszik, nem tetszik, ez így is van.
Ha lenne helyi politikai tippmix, Orosházán Fetser János győzelme bizonyulna a papírformának, bár a helyzet nem olyan egyszerű, mint mondjuk négy éve. Ugye ott van Demoklész kardjaként az országos politika, meg aztán egy jobboldali összefogás egy széles körben elfogadott, nem outsider, azaz korábban városvezetőként is működő jelölttel. Meg aztán itt van az SZDSZ, mely lerúgva magáról a tizenkét évig gyakorolt helyi fiókszocialista párt fílinget önálló polgármesterjelölttel és listával jelent meg a színen és Kiss Attila fórumbeli megnyilvánulásai arra engednek következtetni, nem is fognak visszalépni.
Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Természetesen az elért eredményeket kommunikálni, a megfelelő adagolásban. Láthatóan ügyes időzítés történt, nem tudom, marketinges barátaim, vagy a politikai nyomásgyakorlók "érdeme"-e ez, mindenesetre bejelentették, hogy bioetanolüzem létesül a városban, óvodát, iskolát avatnak hetente, itt van még a Tesco, ami nem városi beruházás ugyan, de a komfortérzetet erősíti (halkan jegyzem meg, úgy tudom, kedvenc angol hipermarketünk helyi ténykedése nem csak pozitív összefüggésben jelenik meg szeptember folyamán a médiában), illetve előkerül még egy s más a nyuszikalapból.
Nagyon ügyes időzítés volt például ez a katasztrófavédelmi gyakorlat ma az üveggyárban. A katasztrófahelyzetben való helytállás ugyanis be szokott jönni - ha el nem cseszik, természetesen, mint történt az New Orleans-ban vagy éppen augusztus 20-án Budapesten. Itt azonban semmi kockázat, gyakorlat az egész, a vezetőség a helyén van, látod, lakosság: jöhet a gáz, jöhet a Fidesz, jöhet bármi.
Egyes elemzők szerint durvulhat még a kampány, amit én nem nagyon hiszek. Persze, mit értünk durvulás alatt? Azt, hogy egy kicsit felpörögnek az események, még semmiféleképpen, hiszen nincs rosszabb egy unalmas politikai választási felkészülésnél. A durvulás az én értelmezésemben az, hogy előkerül apuci, anyuci rovott múltja, hálószobai intimitások, szereti-e még a fiatal fiúkat? típusú aljasságok. Ilyen viszont biztosan nem lesz, úgyhogy hajrá, kampányoljatok, mert elalszik ez az amúgy is álmos városka...
