Végül ma sem jutottam el egy jó kis levezető bringázásra, azaz a kutyát egy kicsit megfuttattam kerékpár mellett, de az csak kb. három-négy kilométer volt. Amúgy pedig inkább fejben bringázom, de részben a sporttársak is. Annál is inkább, mert csütörtökön tartottunk egy criticalmass-értékelő taggyűlést, pénteken pedig Léna élménybeszámolóján voltunk - amit én vezettem. Elég jó este volt szerintem, Léna elemében volt és ügyesen kommunikált.

Végül ma sem jutottam el egy jó kis levezető bringázásra, azaz a kutyát egy kicsit megfuttattam kerékpár mellett, de az csak kb. három-négy kilométer volt. Amúgy pedig inkább fejben bringázom, de részben a sporttársak is. Annál is inkább, mert csütörtökön tartottunk egy criticalmass-értékelő taggyűlést, pénteken pedig Léna élménybeszámolóján voltunk - amit én vezettem. Elég jó este volt szerintem, Léna elemében volt és ügyesen kommunikált. Jól tette, aki kitalálta, hogy ne székeken üljünk, hanem a színpad sarkán, ugyanis így világcsavargónk úgy tudott sztorizni, mint egy kocsmában, vagy régen, a rádiós irodában, amikor dőltünk a röhögéstől, legyen a téma a spanyol úthálózat helyzete vagy egy idióta kardoskúti exmunkatárs. (Ezt a képet akció közben készítettem a Motorolával).

És persze helybenbringázással pótlom a kiesett kilométereket, híradónézés közben nyüstölöm a jó öreg Spartant. Van egy új sportszerem is, úgy hívják: fűnyíró, ma délután például azzal edzettem vagy háromszáz négyszögölön.

Jut eszembe: Nefelejcs utca. Milyen jó, ha ez embernek vannak helytörténész ismerősei: valamelyik nap benn jártam Koszorús Oszkárnál, s tőle tudtam meg, hogy az egyik orosházi "hungarikum", Rajki László szobrászművész két házzal odébb, a hetes szám alatti házban nőtt fel. Úgyhogy híres utca lettünk, talán még a híres szobrász tiszteletére egy rendes aszfaltút is jut ide - remélem, ezzel azért nem befolyásoltam a választói akaratot...