Amilyen termékeny blogger voltam a kezdet kezdetén, most annyira visszafogtam magam. Ennek nem elsősorban a sok munka az oka - bár visszavezethető oda. Azok az impulzusok ugyanis, melyek naponta érnek, nagyrészt munkahelyiek, így tehát vagy érdektelenek, vagy nem tartoznak a nyilvánosságra, lásd még munkahelyi bloggerek eseteit. Az pedig igénytelenség lenne, illetve méltatlan az olvasókhoz, ha minden második post tulajdonképpen a Beol-blog lenne, azaz nem szólna másról, mint annak bújtatott vagy nyílt népszerűsítéséről.

Mindezek természetesen nem azt jelentik, hogy szakbarbár lettem szűk egy év alatt és nem érnek impulzusok - dehogynem. Közéletileg mondjuk elég nehéz újat mondani, illetve ugyanazt fújni. Itt van mindjárt március 15-e: most lehetne latolgatni, hogy na, lesz balhé, nem lesz balhé, márciusi ifjak vagy Haynau? Ha már itt tartunk: nyugodtan koszorúzhatna együtt az öt párt, a helyzet nem október 23-ai abban a tekintetben, hogy az MSZP ez esetben nem hordoz stigmát magán, hiszen főemberei nem voltak labancok, nem végeztették ki a tábornokokat. 1956 az más, természetesen...

És persze kulturális impulzusok is érnek, naná. Mostanában elsősorban elektro zenéket hallgatok, nem tudom, az okát, így alakult: Zagar, Dub Pistols, Ludmilla, Amb, Korai Öröm Reflected (ami ugyebár egyik legkedveltebb zenekarom örökzöldjeinek remixgyűjteménye). Azaz lehet tudatalatti oka: jó sajtósként készülök a BalaTONE fesztiválra, ugyanis ha a Dunántúl az elsődlegesen megcélzott szegmens, akkor ebben kell alaposan képben lenni, hiszen ott sokkal kifinomultabb a (progresszív) partykultúra, mint mifelénk, nyilvánvalóan a kínálatban is több ilyen típusú produkció szerepel majd, mint szerepelt a Wan2-n, de még talán a Hegyalján is, ahol azért a nagyszínpadon is megjelentek az elektronikus művészek, lásd Dub Pistols és Freestylers - és természetesen folyamatosan jelen voltak a Multi Café sátorban.