Nekem tetszik, amit a Magyar Rádió elnöke csinál: hozzá mert végre nyúlni elavult struktúrákhoz, átvariálta a Kossuth-ot, még inkább a Petőfit (micsoda gyönyörűség: egy órán belül Hiperkarma, Nick Cave és Cure a rádióban - mintha csak az mp3-állományaimat hekkelné valaki - de tegye csak, jól teszi).

Nekem tetszik, amit a Magyar Rádió elnöke csinál: hozzá mert végre nyúlni elavult struktúrákhoz, átvariálta a Kossuth-ot, még inkább a Petőfit (micsoda gyönyörűség: egy órán belül Hiperkarma, Nick Cave és Cure a rádióban - mintha csak az mp3-állományaimat hekkelné valaki - de tegye csak, jól teszi).

A szerkezetváltás egyébként csak látszólag a kereskedelmi rádiók majmolása, nagyon is praktikus megfontolásai vannak: konkrét, kőbe vésett műsoridőpontok helyett műsorblokkok vannak, így bármikor reagálni tud a rádió az aktuális történésekre, jobban kiszolgálva ezzel a hallgatót, ha már közszolgálati. A Petőfi szándékai világosak: egyrészt kiszolgálni azt a kultúrkört, ami eddig sem a kereskedelmi, sem a közszolgálati médiából nem kapott semmit, másrészt megmutatni az alternatívákat azoknak, akik mondjuk nem töltenek órákat zenehallgatással és főleg zenei témájú infókkal, ezért fogalmuk sincs, hogy a régi Omegán és a mai Demjénen, de főleg napjaink tingli-tangli plasztiksztárjain túl is van élet.

A mai legfrissebb (legalábbis én ma hallottam először): a digitális rádiózásra felkészülve a Kossuth új neve: MR1 Kossuth. Gondolom, ez is hoz majd egy kis nyilatkozatháborút, sírás-rívást jobbról és balról egyaránt (az előbbiek Kondorért sírnak, az utóbbiak Farkasházyért valójában - én pedig egyikért sem), mert mi magyarok a szimbólumokat nagyon szeretjük, és ez is egy szimbólumvesztés, hogy micsoda dolog az, hogy Emeregy meg Emerkettő, még hogyha ott is marad Kossuth és Petőfi neve...

A közszolgálatiságról sok vita folyik, az igazi defínicót azért nem találjuk meg, mert az aktuális kihívásoktól függően változik (nekem most a legszimpatikusabb az a verzió, hogy elősegíteni az információs káoszban való eligazodást - nagyjából erre törekszünk mi is a Beolnál, persze nyakon öntve sok helyi infóval és egy jó adag, természetesen jó értelemben vett bulvárral), de a Magyar Rádiónál folyó változások legalább tükröznek valamit ebből a törekvésből, széllel szemben, fel az emelkedőn, hogyha megengedhető egy kis biciklis hasonlat.