Ki tudja, hanyadszor nyitnák ki az SZDSZ-t az igazi liberálisok számára, most éppen Fodor Gábor írt erről a Népszabadságban, ezekben a percekben pedig Szentiványi István magyarázza a cikket a Nap-Keltében.

Az a baj ezzel, hogy másfél évtizede, mióta kis párt az SZDSZ, felemlegetik azt a tényt, hogy a lakosság egy tekintélyes része liberálisnak vallja magát. Ebből kiindulva azzal áltatják magukat, meg persze a célszemélyeket, hogy ebben a közegben lakoznak az SZDSZ-szavazók. Aztán kiderül, hogy öt-hat százaléknál többre nem futja, most pedig még annyira sem, tehát ha nem történik valami földindulás, Szentiványi mester sem lesz EP-képviselő 2009-től.

Nagy bölcsen megtalálták a probléma okát is, az ősbűnt: az 1994-es koalíciókötést. Nem vitatom én okos emberek állítását, hogy ez jó volt az országnak, de az biztos, hogy nem volt jó az SZDSZ-nek, amit már azzal sem lehet különösebben, jóvá tenni, hogy most meg kiugrottak a koalícióból. Mi több: ez a mostani morcosság inkább paródiává vált, különösen a megszavazott kormányátalakítás tükrében, s higgyük el, felebarátaim, hogy a költségvetés is átmegy majd némi huzavona és színjáték után.

Az a baj, hogy hagyták Tölgyessyt menni, de lehet, hogy ez sem lenne akkora tragédia, ha legalább figyeltek volna rá. Vagy most figyelnének.