Szerencsére látni nem láttam semmit eddig, csak olvastam a ma délutáni budapesti eseményekről, de ez is elég ahhoz, hogy felmenjen a vérnyomásom. Ugyanazok indultak hadba rendőrök és egy társadalmi csoport - esetünkben a homoszexuálisok - ellen, akik máskor nagy pofával hivatkoznak szabadságjogaikra és amivel én nagyrészt egyet szoktam érteni. Mármint nem a céljaikkal, hanem azzal, hogy joguk van gyülekezni, szidni a kormányt és gyalázni mindenkit.

Ám ahhoz nincs joguk, hogy molotov-koktélokat hajigáljanak, rendőrautókat gyújtsanak fel, ismert és ismeretlen embereket támadjanak meg és főleg: megkérdőjelezzék azok jogait, akiknem olyanok, mint ahogy ők ezt engedélyeznék számukra. Nagyon olcsó pótcselekvés ez politikai szempontból, egyéb megközelítésben pedig köztörvényes bűncselekmények sorozata, amely példás büntetésért kiált.

Kizárt dolognak tartom, hogy a közvélemény akár néhány százaléka is szimpatizálna ezekkel az utcai terroristákkal. Ezáltal azokat a célokat, amelyeket mondjuk a Kossuth tér környékén és máshol megfogalmaztak, azóta is kommunikálnak, illetve amire alapozva árpádsávos zászlókat lobogtatnak, most szépen leépítették. De a legnagyobb baj mégis csak az, hogy Budapest most egy időre kiiratkozott a nyugati városok sorából, mert utcai csetepaték mindenhol vannak, de az, hogy a melegeket és a melléjük álló jogvédőket verik: hát ilyesmi csak Moszkvában divat.