A mai nap a családegyesítés jegyében telt, a 22 évest és a háromévest is elvittük a Vidámparkba. Eszembe sem jutott volna ez a hely, ha a nyáron nem indult volna egy nagy kampány, ráadásul egy egész jó ötlettel lendítették fel a mai felnőttek apukáinak, nagypapáinak kedvenc helyét: szabadevés van, azaz befizetsz egy X összeget és kevés kivételtől eltekintve azt használsz, amit akarsz, annyiszor, amennyiszer akarod.

Szóval a nagyon ritkán találkozgató két testvérnek nagyszerű alkalom volt ez a "csapatépítésre", mint ahogy az egész családnak, merthogy Erik elég elfoglalt szakácsember egy menő budai étteremben, kevés szabadideje van vidékre utazgatni.



Hédi Alíz most járt először a fővárosban, a hatás egészen megdöbbentő: a hároméves vadóc, aki imádja a vonatokat, nem tartja vissza a veszély, a magasság, a tömeg stb. (például az panorámakeréken egész magabiztosan szemlélődött), bizony fél a metrótól, de annyira, hogy egész hisztérikusan kiakadt mind a piros metrón, mind a kisföldalattin. Éppen ezért visszafelé alternatív, felszíni útvonalat kellett választanunk, mert az általa használt "ketró" szótól kirázta a hideg. Egy néni a metróban azt mondta, nagy valószínűséggel arról lehet szó, hogy bár nem fogja fel, hogy a föld alatt mászkálunk, az icipici, de korához képest kifejlett intelligenciája azt súgja neki, hogy nincs rendben valami.

Ha minden jól megy, holnap kerékpártúrára indul a család, csak nem szeretném elkiabálni... :)